A harangokról

„És delet kongat a falu harangja,
és minden kondulással egyre biztosabban
érzed, hogy te vagy a harang nyelve,
és az egész mindenség kék burája:
egy óriás harang. És öblös kongással,
testeddel, véreddel, egész valóddal
te harangozol az egész világnak”
Dsida Jenő

A harangok története az ókorba nyúlik vissza, ahol azok először szárított növényi terméshéjakból, agyagból vagy kőből készültek. Elsősorban hírközlési, jelző és közösségszervező funkciója volt, gyülekezésekre hívták össze az embereket, jelezték a veszélyeket, valamint lovas fogatok közeledésének jelzésére is használták.
A Kr. e. 9. századra jelentek meg Ázsiában a bronzharangok. Kínában zenei célokra használták őket. Az első keresztény harangokat az 4-5. században öntötték, és elsősorman a templomokba hívták az embereket.

HARANGOK A VILÁGBAN

Az egész világ egyik legnagyobb és legnehezebb harangjaként lett ismert a Dhammazedi harang, amely a burmai (ma Mianmar) Rangoon (ma Yangon) közelében volt található. 1549-ben öntötték, a súlya mintegy 300 tonna volt. Több fémből öntötték. Tartalmazott rezet, ónt, ezüstöt és aranyat – . Magassága 5,486 méter, szélessége 3,657 méter volt.
A történet szerint a hatalmas és valóban elképesztő hangot adó harang sajnos nem maradt meg, mivel a 17. század elején a portugálok elrabolták, majd később elsüllyedt a tengerbe.

A harang hangját ide kattintva hallgathatják meg

A Pekingben található Zeng-hou Yi harangjai a legrégebbiek a világon, melyek 65 bronzharangból álló, harangkészlet alkotnak. Körülbelül 2400–2500 évesek, Kr. e. 433 körül öntötték Kínában, Zeng államban. 1978-ban fedezték fel egy királyi sírban. A harangok rendkívül fejlett technológiával készültek, és két különböző hangmagasságon tudtak megszólalni.

A világ legnagyobb harangja Oroszországban, a moszkvai Kremlben található. Ez a harang a híres Czar Bell (Cár Harang) 1733 és 1735 között készült hatalmas öntvény, ami kb. 200 tonnát nyom. A harangot soha nem szólaltatták meg, mivel egy tűz során megrepedt és egy 11 tonnás rész kiesett belőle, így nem teljesítette a számára elképzelt funkcióját.

Kattintás után a harang itt hallható

Következő hatalmas harang a Mingun Bell, súlya 90 tonna, pontosan 90718 kilogramm.
1808-ban öntötték, hogy tiszteletet adjanak a királynak, Bodawpaya-nak. Bár a Czar Bell Moszkvában nagyobb, a Mingun Bell az a nagy harang, amely valójában működőképes,
Peremének külső átmérője 4,95 m, magasság kívül 3,66 m, belül 3,51 m. A perem külső kerülete 15,469 m. A harang vastagsága 15-30 cm közötti, magassága 6,31 méter.

HARANGOK EURÓPÁBAN

A harang használatának első nyomai Európában a 4–5. századból származnak. A korai keresztény korban (4–6. század) Itáliában Nola püspöke, Szent Paulinus kb. 400 körül az elsők között volt, aki harangot használt a templomi szertartásokhoz. Innen, a Campania tartomány nevéből ered a harang elnevezése, a latin „campana”.

A kora középkorban (6–9. század) Nagy Károly korában (8–9. század) a harang már viszonylag elterjedt volt a frank birodalomban.
A 10. századtól a templomharangok használata általánossá vált egész Nyugat-Európában. Ezeket nemcsak misére hívásra, hanem időjelzésre, veszélyjelzésre (pl. tűz, támadás) is használták. A harangöntés művészete is fejlődésnek indult; sok híres középkori harang a mai napig fennmaradt.

A késő középkori reneszánsz idején a városok megerősödésével a harangok szerepe is megnőtt (pl. városházák tornyában, időmérés céljából). Ebben az időben terjedtek el a toronyórák harangjai is.

HARANGOK MAGYARORSZÁGON

A harang Magyarországon Szent István keresztény államalapító tevékenysége nyomán jelent meg. A templomépítési program részeként, nyugati (főként bajor, itáliai és frank) egyházi és kulturális hatásokkal együtt megjelennek a harangok is.

Az első magyar harangok valószínűleg nyugatról hozott harangöntő mesterek munkái voltak.
A déli harangszót Hunyadi János nándorfehérvári győzelme után (1456) III. Callixtus pápa rendelte el a török elleni hálaadásként. Azóta is sok helyen megszólal minden nap délben – ez az egyik legismertebb harangozási szokás.

Az ismert legrégebbi harangot a történelmi Magyarországon még Hunyadi Mátyás uralkodása alatt, 1481-ben öntötték. Jelenlegl az erdélyi Kalotaszentkirály református templomának kertjében áll, mert a becses történelmi relikvia ma már nem tudja elütni a delet, a történelem viharai során az oldalán keletkezett repedés miatt.

Majdnem egyidős vele a legöregebb működő magyar harang, a Vas megyei Pornóapáti, évszámos harangja 1492 ből.

A nógrádszakáli nagyharang 1523-ból szintén a legöregebb, ma is használatban lévő harangok közé tartozik.