Az advent hagyománya a 4. századig nyúlik vissza. Elnevezése a latin adventus, „eljövetel” szóból ered. Az adventi időszak eredetileg a január 6-iki vízkereszt alkalmából történt felnőttkeresztelésekre való három hetes felkészülés volt. Az V. századtól a karácsony egyre fontosabb ünnepé vált, ezért az advent is ehhez igazodott: Szent Márton napjától – november 11-től – karácsonyig, egy hathetes időszakká vált. Szent Szimpliciusz pápa, még ugyanebben a században négy hétre rövidítette a várakozást. Alapgondolata a megtestesülésben közénk érkező Krisztus várása volt. Később 4 vasárnap további jelentéssel bővült, az Úr négy eljövetelét állítja szemünk elé: először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer az ítéletkor jön el, és készülni kell az eljövetelére. A Mária-tisztelet megnyilvánulásai közé tartozik a hajnali mise, a roráte.
Az Úr eljövetelére bűnbánó lélekkel készülünk, régebben ezért az advent böjti idő volt. Keleten Márton naptól böjtöltek. A latin egyház egyéb területein csak hús- és tejterméktilalom volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia területére XIV. Kelemen csak a szerdai, pénteki és szombati szigorú böjtöt írta elő, ami 1918-ig volt érvényben. 1956-ig december 24-e, karácsony vigíliája szigorú böjti nap volt.
Az adventi időszak kezdetét sokáig harangszóval jelezték. A korábban heti 3, majd 2 napos (szerdai és pénteki) adventi böjt és a szombati hústól való tartózkodás hagyományőrzőbb vidékeken még a 20. sz. közepén is szokásban volt az idősebbek körében. A legutóbbi évtizedekig kerülték az adventi időszak alatt a zajos mulatságokat, táncot, lakodalmat sem tartottak. Ilyenkor számos kocsmában csak utasokat szolgáltak ki. Az advent hagyományos vallásos alaphangulatát Közép-Európa-szerte a hajnali mise, a roráte jelenti. Sok helyütt szokás volt, hogy a gyermekek énekszóval, csengetéssel költögették a híveket, hogy a szentmisére odaérjenek. A rorátéhoz nagyszámú hiedelem és mágikus eljárás is fűződik.
Az advent jellegzetes hagyományai közé tartozott az adventölés (kántálás) és a szálláskeresés játéka.
Ugyancsak erre az időszakra esik több jeles nap, amelyeknek népi hagyományköre kisebb-nagyobb mértékben vallásos elemeket is tartalmaz (András, Borbála, Miklós, Luca). Ekkor van a téli napforduló ideje is, amely a téli időszak vallásos mágikus népi szokáshagyományának nagy részén érezteti hatását.
Az advent ma az advent első napjával kezdődő és vízkeresztig tartó karácsonyi ünnepkör része. Advent első vasárnapja, amely Szent András napjához legközelebb eső vasárnap, egyúttal az egyházi év kezdete is.
A legújabb kor adventi szimbóluma az adventi koszorú. Az első adventi koszorút Johann Hinrich Wichern evangélikus lelkész 1839-ben a hamburgi Rauhen Haus gyermekotthonban készítette: egy két méter átmérőjű, örökzölddel díszített fakeréken 20 piros és 4 fehér gyertyát helyezett el, megalkotva így a ma ismert adventi koszorú elődjét. A koszorú az evangélikus közösségekben terjedt el, majd a XX. század elejére szélesebb körben is kedvelt lett.
A koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, míg az örökzöld fenyőágak a reményt és az életet. A gyertyák a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét, a piros almák pedig a bűnbeesést és a megváltás ígéretét szimbolizálják. Vörös szalagok a keresztény imádatot jelenítik meg.
Az adventi koszorún lévő négy gyertya az advent négy hetét és négy fontos fogalmát jelképezi: hit, remény, öröm, szeretet. A protestáns vallás területén piros gyertyákat használnak, emlékezve a lutheránus hagyományra.
A római katolikus hagyományban három lila gyertya és egy rózsaszín gyertya található. A lila gyertyák szimbolizálják az első emberpárt (Ádám és Éva – hit), a zsidó népet (remény) és Keresztelő Szent Jánost (szeretet), míg a rózsaszín gyertya Szűz Máriát (öröm).
A gyertyákat sorban, advent első vasárnapján és azt követve gyújtják meg, így az első vasárnapon csak egy, a második vasárnap két gyertya ég. A harmadik vasárnap a rózsaszín gyertya meggyújtása kötött, amely a bárka várakozását szimbolizálja.
Az adventi koszorú nemcsak ünnepi dísz, hanem lelki előkészület is, amely segít a keresztényeknek a karácsony mélyebb megélésében és az adventi várakozásban.
