Mire visszaértek a vitorlázásból, idegenek költöztek be a balatoni villájukba
Egy balatonföldvári villa ablakán kidobott ruhák jelezték: új korszak kezdődött a tóparton. Az államosítás a kommunista hatalomátvétel után családokat, birtokokat és gyárakat fosztott meg tulajdonuktól, hosszú távon is megtörve a Balaton gazdaságát és társadalmát.
„….az egyik nagybátyám elment vitorlázni, és amikor fürdőruhában hazatért volna, már nem engedték be a család nyári otthonába. Amikor kérdezte, hogy ez mit jelent, akkor azt kiabálták ki a házból, hogy ez már nem a maguk háza, menjenek innen, majd a ruháit az emeleti ablakon kidobták. Így legalább fel tudott öltözni és hazamehetett Budapestre…” – vallott a neves Korbuly család tagja arról, hogy milyen módszerrel fosztotta meg a kommunista hatalom 1945 után a családot a gyönyörű balatonföldvári villájától. A balatoni villák, nyaralók önkéntes elvételének vagy ahogy a korszakban nevezték, államosításának országos politikai előzményei voltak.
A Rákosi Mátyás által irányított Magyar Kommunista Párt, a propaganda-hadjáratnak, a választási törvénymódosításnak, a céduláknak, a szavazóturnénak és az úgynevezett prémiumos rendszer bevezetésének köszönhetően, 1947 augusztusában megnyerte a választást. Úgy, hogy 750 ezer választópolgár nem szavazhatott, az aktivisták pedig megközelítőleg tíz-húsz szavazatot adtak le fejenként. A testvérpártot, a szociáldemokratákat már befolyásuk alá vonták, a polgári, ellenzéki és szövetséges parasztpártok likvidálása folyamatossá vált. 1948-ban – a fordulat évében – lényegében megtörtént Magyarországon a kommunista hatalomátvétel, melynek eredményeként lezajlott: az egyházi iskolák, a bankok, az üzemek és gyárak államosítása. Folytatódott a politikai tisztogatás: koncepciós perek sokasága indult, indokolatlan bebörtönzések kezdődtek, halálos ítéletek születtek.
- Létrejöttek az államhatalom erőszakszervezetei: a politikai rendőrség, amely Államvédelmi Osztály, később Államvédelmi Hatóság néven irányította az eljárás alá vontak, elítéltek bántalmazását, megfélemlítését, élén Péter Gáborral. Megkezdődött a történelmi egyházak vezetőinek letartóztatása, a katolikus egyház ikonikus alakjának, Mindszenty József bíboros-hercegprímásnak meghurcolása, bebörtönzése. 1948-ban Magyarországon kiépült a totális, kommunista diktatúra. A börtönök megteltek, ezért hamarosan létrejött az ún. magyar Gulag, azaz a munka- és internálótáborok sokasága (Oroszlány, Recsk, Kistarcsa, Tiszalök), amelyek közül a Balatonnál is működött kettő: a Berekben, Balatonfenyvesen és a badacsonyi bazaltbányában. 1949-ben megszületett a sztálinista új magyar alkotmány. Időközben megkezdődött a nehéz- és a hadiipar indokolatlan fejlesztése, az ún. tervutasításos rendszer bevezetése, a mezőgazdaságban pedig az erőszakos szövetkezetesítés folyamata és a társadalmat végletekig kiszipolyozó beszolgáltatási rendszer. Mindezen folyamatok idővel a Pannon Tenger vidékét is nagyban érintette.
Az államosítás hatásai a Balaton gazdaságára is kihatással voltak
Az államosítások hatása a balatoni gazdálkodókat, emblematikus személyeket is elérte. Így veszítette el arácsi csodálatos villáját és birtokait Brázay Zoltán kereskedő, de így vették el az akkorra már nemzetközi hírű tihanyi levendulanemesítő, Bittera Gyula gyárait, fosztották meg addigi sikereitől. Míg Brázay Badacsonyban húzta meg magát, addig Bittera Gyulának nehezebb sors jutott: „1950 februárjában az ÁVH elhurcolta budapesti, Németvölgyi úti otthonából. Hosszas kihallgatások, testi fenyítés, verések után a nemzetközi hírű nagybátyám 128 napot töltött az ÁVH fogdájában és a Fő utcai börtönben. 1951 februárjában engedték ki, de nem az otthonába, hanem Dévaványára telepítették, Békés megyébe, az Isten háta mögé. Itt ugyan nem sokáig maradtak.” – emlékezett vissza unokaöccse, Bittera Miklós erre a tragikus időszakra. Majd a sors fintora: Bittera Gyulát végül visszahívták az egykoron államosított gyárába, hiszen Magyarországon ő értett legjobban az illóolajtermeléshez…
Ám nem csak a balatoni ingatlanok kerültek az államosítás spiráljába, hanem a magánkézben lévő, általában nagybirtokokon működő tavi szőlészetek is. 1949-re a tónál megszűntették az ún. hegyközségeket. Ezután a borkereskedelmet és a felvásárlásokat is állami szabályozás alá vonták. Ezek a folyamatok és jelenségek a tó többi bortermő területén is hasonlóképp lezajlottak, hosszútávú károkat okozva a vidék minőségi szőlőtermesztésében.
Alapjaiban változott meg a kommunista diktatúra hatására a tavi élet, nem beszélve a felülről irányított szociális tömegturizmusról, amely az 1950-es évek elejére a vidék teljes gazdasági kifulladásához vezetett. A kommunizmus áldozatainak emléknapján az emberi sorstragédiák mellett, a gazdasági, turisztikai lejtmenetről is beszélnünk kell, mert ez is hozadéka volt annak a diktatúrának, amely kitörölhetetlen és máig ható nyomokat hagyott e vidék és az ország történetében egyaránt.
Elvették a nyaralóját, üdülőt csináltak belőle egy pillanat alatt
A Brázay név már a monarchiabeli Magyarországon is szinte mindenki által ismert volt: a Brázay család szénsavgyártó és borvízpalackozó márkát takarta. Pellérdi Brázay Kálmán volt az, aki sikerre vitte a családi vállalkozást. Brázay Kálmán indulása szinte filmszerű: elgyalogolt Bécsig, ahol 17 évesen kereskedősegédként dolgozott. Minden tudást magába szívva alapította meg gyarmatáru kereskedését, később sósborszesz és illatszergyárait. Mellékszálnak tűnik, de mindenképp erkölcsi nagyságáról tanúskodik, hogy Kossuth Lujzát, híres testvére halála után támogatta és fővárosi házába költöztette.
Nyugdíjazását követően a jól jövedelmező céget fiának Brázay Zoltánnak adta át. Brázay Zoltán túlszárnyalta édesapját, 1920-ra közös és jövedelmező részvénytársaságot alapított Weiss Manfréddal. Az igen sikeres és neves Brázay család több szállal is kötődött a tóhoz. Brázay Zoltán gyermekként Balatonfüreden nyaralt, megszerette a vitorlássportot. A család üldöztetése nem 1945 után történt meg először, mert már a Tanácsköztársaság idején menekülniük kellett a kommunisták elől a füredi Huray villában, majd a szőlőkben bujkálták.
Fotó: Győrffy Árpád
Brázay Zoltán 1938-ban vásárolta meg arácsi birtokát, ahol a térség egyik legszebb villáját építette fel. Brázay azonban nem csak nyaralóhelyként használta szép nyaralóját, hanem birtokán kertgazdaságot nyitott, ahol a bolgár-, dísz- és virágkertészetet működtetett. Időközben a Balatoni Gyümölcstermelők Egyesületének elnöke lett. Eredményeiért a különféle megmérettetéseken legtöbbször aranyérmet nyert. Ösztönözte – jó példával elől járva – a környékbeli mandula és őszibarack telepítést. 1940-ben olyan vízvezetékrendszert épített ki saját villájáig, amely orvosolta a füredi Esterházy telep vízellátását.
Brázay Zoltán teljes vagyonát elkobozták
Brázay Zoltán nem ismerte fel a közeledő háború és az azt követő kommunista ideológia veszélyét. Fia – ifj. Brázay Zoltán – 1944-ben elhagyta szülőhazaját, az édesapa maradt és még 1945 után is bizakodott, nagy terve a gyógynövénytermesztés lett. 1948-ban azonban teljes vagyonát elkobozták, az arácsi villából sem vihetett magával semmit. Élete utolsó éveit nagy nélkülözésben Badacsonyban szenvedte végig, lánya házában.
Brázay Zoltán – a korábban sikeres és hatékony vállalkozó, újító – a diktatúra legsötétebb évében, 1951-ben hunyt el Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomba.
Az egykori Brázay villa szomorú sorsra jutott az államosítás után: először a Magyar Dolgozók Pártjának, majd a Magyar Szocialista Munkáspártnak lett szigorúan zárt üdülője. Megfordult itt a korabeli felsővezetés krémje, köztük Rákosi Mátyás és Kádár János. A rendszerváltoztatást követően állapota teljesen leromlott, napjainkra elbontották.
Filmben is feltűnik az impozáns épület
A Brázay-villa kultúrtörténeti szempontból is kuriózumnak számított. A házban számos képzőművészeti alkotás helyet kapott, köztük Protiwinsky Ferenc füredi festő, a korabeli fürdőéletet ábrázoló freskója, rajta a füredi színházzal, reformkori jelességekkel. A képet nagy valószínűséggel teljesen megsemmisítették. Az első magyar divattervezőnő, Tüdős Klára Fény és árnyék című filmjében szintén feltűnik az impozáns épület. Gyönyörű kertjében állt a – filmben is feltűnő – Balatoni sellők című szobor, amely Brázay Zoltánkedvenc színésznőjét, Ingrid Bergmannt ábrázolja. Lényegében a villából, korabeli archív fotókon kívül ez a szobor maradt meg, a Vaszary villában megtekinthető.
- Brázay Zoltán 1875 novemberében, pontosan 150 esztendeje született. Nevét a diktatúra idején kitörölték a tavi történelemből, magánvagyonát kisajátították, értékes emlékezetét tabusították. Az utókor kötelessége emlékezetének méltó őrzése, felkutatása.