A képen látható újságíró kedves barátom. Együtt jártuk ki az újságíró tanfolyamot, együtt kerültünk a Karpatia folyóirathoz. Igazából ott lettünk barátok: hasonló világlátás, hasonló alapelvek. Erkölcsi tisztaságára, megingathatatlanságára mindig támaszkodhattam, hitében bízhattam – huszonöt éven át volt orgonistája egy budapest templomnak.
Ma ő is nyugdíjas, a „Hajrá Magyarország” nevú tallózó hírlevelet szerkeszti, rendíthetetlen nemzeti elkötelezettséggel. Nagy örömmel vettem, hogy írásaival ezután magazinukat is gazdagítja. (Gáll Sándor)
Bencsik László
Az újságírás életre szóló kaland
A 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarcát követő napokba találtam rá a Krúdy Gyula Újságíró Akadémia felhívására, amelyben nemzeti irányultságú újságírók képzését hirdették meg. Azonnal jelentkeztem, s mint utólag kiderült, ez életem egyik legjobb döntésének bizonyult.
Az oktatás hónapjai alatt sok kiváló embert ismertem meg, mind a tanárok, mind a diáktársak között, és a dolgokról való együtt gondolkodás, a vallott értékek azonossága fokozatosan megerősített abban, hogy jó úton járok, és az újságírás hatékony eszköz lehet kitűzött céljaim megvalósításához. A sikeres vizsgákat követően 2007. június 26-án vettem át az Akadémia oklevelét. Szakdolgozatomat – „Összenő-e Szelmenc, a kettévágott falu” címmel – még abban a hónapban leközölte a NEMZETŐR, majd rövidesen megkeresett a KARPATIA is, ahol hamar otthonra találtam.
Közel tíz éven keresztül voltam újságírója – később szerkesztője is -, a lapnak, ezalatt lehetőségem volt szinte az összes újságírói műfajt végigpróbálni a tudósítástól a riporton keresztül az interjúig és a publicisztikáig. Rendszeresen írtam elbeszéléseket, tárcanovellákat is. Az idők folyamán kedvencemmé váltak a portrék is, melyek készítése közben kiváló személyiségeket ismerhettem meg, az egyetemi tanártól a börtönlelkészen keresztül a magyar értékek megőrzésén munkálkodó más emberekig. Végig teljes szabadságban végezhettem munkámat, így írásaim jól tükrözték érdeklődési körömet: az elcsatolt területeken élő honfitársaink sorskérdéseit, a bel- és társadalompolitika által felvetett konfliktusos ügyeket és a kereszténységgel kapcsolatos kérdéseket.
Nagy megtiszteltetésként ért, amikor 2011-ben a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesülete a „Nemzeti Újságírásért” kitüntetéssel ismerte el munkámat, két évvel később pedig a Kárpátia Műhely kiadó jelentetett meg válogatást írásaimból. (Bencsik László: Ott feszül a sorsunk – Emberek és történetek Kárpátiából.) Sajnos a világháló kíméletlen terjeszkedése és a nyomtatott lapok háttérbe szorulása a KARPATIA-t sem kerülte el, a lap előbb ritkította megjelenését, majd 2018-ban végleg megszűnt. Nyugdíjas korba kerülve én is befejeztem a hivatásszerű újságírást, de lapszemléket, politikai jellegű háttéranyagokat most is rendszeresen készítek. Örülök, hogy újságíróként is sikerült hűnek maradnom az egész életemet vezérfonalként végig kísérő hármas egységhez: Istenhez, Családhoz, Hazához.