Október 31-én, liturgikus emléknapján emlékezünk Boldog Romzsa Tódor görögkatolikus püspökre, aki a sztálini szovjet vallás- és egyházüldözés idején megtagadta a pravoszáv egyházba tagozódását, elutasította a Rómával való egység megbontását, és egészen a vértanúságig hűségesen szolgálta görögkatolikus híveit. 2001. június 27.-én Lembergben avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa. Írásunkban a mártír püspöknek az emléke előtt tissztelgünk.
Bencsik László írása
Erkölcs és proletárdiktatúra
Romzsa Tódor püspök mártíriumáról születésének 100., boldoggá avatásának 10. évfordulóján
,,Számunkra az erkölcs a proletár osztályharc érdekeinek van alárendelve” – fektette le a világ bolsevik ízlés szerinti átalakításának tervét megalapozó ideológiát Vlagyimir Iljics Lenin. S mivel az így elképzelt társadalmi haladás nem tűrt meg másfajta gondolkodást, hamar megszületett a stratégiai terv a vallás és az egyházak teljes és végleges megsemmisítésére. Az „erkölcsös” Szovjetunió aztán példát mutatott a gyakorlati végrehajtásban is: a magántulajdonnal rendelkezők (kisiparosok, kisbirtokos parasztok), valamint a régi rendszer többi „megbízhatatlan” elemének likvidálásával egy időben elindította az egyházak elpusztítását is. A „haladó” példát buzgón követték a csatlós szocialista országok, köztük Magyarország is.
A kiugróan magas hőmérsékleti értékeket hozó nyarat átlagos ősz követte Kárpátalján az1947-es esztendőben, s az október hónap is a sok éve megszokott módon szolgálta betakarítást. Huszonhatodikán, vasárnap kiváló útviszonyok között kocsizott hazafelé Romzsa Tódor görögkatolikus püspök a munkácsi járásban fekvő Lóka településen végzett templomszentelő szertartásról. Társaságában volt ifj. Bacsinszky Dániel esperes és Bereznay András püspöki titkár, továbbá két kispap. A települést elhagyva és Iványi falu határába érve minden előzmény nélkül teljes gázzal beléjük hajtott egy orosz katonai jelzést viselő, amerikaiaktól örökölt Studebaker katonai teherautó, ami tömegénél és sebességénél fogva darabokra törte és lesöpörte az útról a fogatot. A teherautót követő dzsipből kiugráló milicisták vasrudakkal támadtak az árokban sebesülten heverő áldozatokra, hogy végezzenek velük. A közvetlen tragédiát egy váratlanul megjelenő postai teherautó akadályozta meg, aminek láttán a gyilkos különítmény menekülni kezdett. Mivel teherautójuk az ütközéstől mozgásképtelenné vált, a terepjáróba ugorva száguldottak el a helyszínről. A súlyosan sérült püspököt a postaautó személyzete és az időközben helyszínre érkező emberek elsősegélyben részesítették, majd elszállították a munkácsi kórházba, ahol dr. Fedinecz Sándor sebész főorvos vezetésével azonnal életmentő műtéteknek vetették alá. A beavatkozások sikeresnek bizonyultak, és remény kínálkozott Romzsa Tódor felépülésére. Sajnos állapota november 1-jére virradó éjszaka váratlanul rosszra fordult, és 0.45 órakor elhunyt. Az orvosi jelentés a halál okaként agyvérzést állapított meg.
A hazugságok persze nem maradnak hosszú ideig titokban. Ahogy nyíltak az egykori szovjet levéltárak, úgy derült fény a tettesek személyére, a gyilkosság minden részletére. Kiderült, hogy 1947-ben maga Hruscsov- aki akkor a Szovjet-Ukrajna Kommunista Párt főtitkára volt – kérte meg a hozzájárulást Sztálintól az „engedetlen” püspök titkos likvidálására. Az akció felügyeletét Pavel Szudoplatov titkosszolgálati tábornok látta el, a végrehajtást pedig Szavcsenko ukrán belügyminiszter hangolta össze. A támadó milicisták lefizetett munkácsi rendőrök voltak, vezetőjüket Csorijnak hívták. A legmegdöbbentőbb tény azonban az volt, amikor fény derült a püspök halálának valós körülményeire. A kudarcba fulladt autós merényletet követően Szudoplatov tábornok a kórházba rendelte Majranovszkij professzort, az egykori NKVD (Belügyi Népbiztosság) által létrehozott toxikológiai laboratórium vezetőjét, aki végleges megoldásként egy növénykivonatból előállított, izombénulást előidéző kuráre injekciót készített elő, aminek beadása a kórházban ideiglenesen takarítónőként dolgozó „Odárka” fedőnevű állambiztonsági ügynökre várt. A gyilkosság így sem könnyen sikerült, mert a püspököt ápoló Bazil-rendi szerzetesnővérek egy percre sem hagyták magára. November l-jén éjszaka Bergman doktor, a kórház igazgató-főorvosa – vélhetően felsőbb utasításra – éjszakai vizitre hivatkozva kiparancsolta a püspök mellett virrasztó nővéreket a betegszobából, s így az ügynöknek lehetősége nyílt a halálos méreg célba juttatására.
De ki is volt az a Romzsa Tódor, akinek elhallgattatására ilyen erőfeszítéseket tett a hatalom? Kilencedik gyermekként születik 1911 áprilisában Magyarországon, Máramaros vármegye Rahói járásának Nagybocskó településén. Szülőfaluja jól példázza a magyar történelem tragikus kacskaringóit: 1919-ben Csehszlovákiához kerül, 1939 és 1944 között ismét magyar, 1945-től 1991-ig a Szovjetunió „felügyeli”, 1991-től Ukrajna része. A jó képességű fiatalra korán felfigyelnek, és a Huszti Állami Reálgimnázium elvégzése után hittanára ajánlására a megyéspüspök a római Gregoriána Egyetemre küldi tanulni. Itt szentelik aztán pappá 1936 karácsonyán. Hazatérve Kárpátaljára különböző egyházi beosztásokat lát el, többek között az ungvári szeminárium lelki vezetője és a Hittudományi Főiskola filozófiatanára. Vélhetően az itteni eredményeinek is köszönhetően szentelik fiatalon püspökké 1944-ben. Alig két hónap múlva a Vörös Hadsereg elfoglalja Kárpátalját, és haladéktalanul megkezdődik a hitélet és az egyházak üldözése. A kommunisták az oroszortodox egyházat is eszközül használták a római katolikus egyház, illetve a velük egyesült görögkatolikusok elleni harcban. Egy 1945-ös dátumozású dokumentumon Sztálin saját kézírásával olvasható: ,,Az orosz ortodox egyház komoly szerepet játszhat és köteles játszani a római katolikus egyház… elleni harcban. Az unitus (értsd görögkatolikus) egyházon belül iniciatív csoportokat kell szervezni, amelyek kötelesek bejelenteni a Vatikánnal való szakítást, és felhívást intézni az unitus papsághoz az ortodoxiára való áttérésre.” Romzsa Tódor és a görögkatolikus papság hősiesen ellenállt a kényszerítésnek, s a kétszázkilencvenhat parókus közül a válogatott fenyegetések hatására is csak százharmincegyen léptek át az ortodoxiába, százhuszonkilencen inkább vállalták a halált, illetve a többségében huszonötéves szibériai kényszermunkát. Harminchatuk sorsáról pedig a mai napig nincs információ, egyszerűen nyomuk veszett… Így szüntették meg a Szovjetunióban a görögkatolikus egyházat, s a szabad vallásgyakorlásra csak hosszú keserves évtizedek után nyílt ismét lehetőség.
A mártír püspök november 4-i temetése gyásznap volt Kárpátalja népe számára. A helytállás és a tanúságtétel igaz képviselőjének azért kellett meghalnia, mert nem volt hajlandó híveivel együtt beolvadni a hatalom által jól kézben tartott oroszországi pravoszláv egyházba, hűséges akart maradni hitéhez és népéhez. Romzsa Tódort II. János Pál pápa 2001 nyarán 1,5 millió zarándok jelenlétében boldoggá avatta. Így magasztosult fel, így vált a kommunista diktatúra valamennyi megölt, meggyalázott, emberségében megtiport áldozatának jelképévé. Sorsa egyúttal mementó és figyelmeztetés minden földi hatalom számára: létezik egy olyan felsőbbség életünkben, amit sem hízelgéssel, sem cselszövéssel, sem pedig gyilkos erőszakkal legyőzni senki nem képes. Aki mélységében kívánja megismerni a forradalmi bolsevik gondolkodásmódot, annak figyelmébe ajánlunk egy könyvet az egykori „tiltott” kategóriából: Alexandra Rachmanova háromkötetes naplóját, melyben a szerző saját maga és családja életének bemutatása kapcsán mondja el mindazt a szörnyűséget, amit egy elembertelenedett diktatúra tett 1916-tól saját népével. Igazi pokolra szállás – életre szóló katarzis!
2011