Ez az írás a Covid-járvány alatt született, a félelem, az aggódás és a remény napjaiban, eltávolodva a hétköznapokon megszokott világtól. Tanulságos időszak volt.
„Az utóbbi hetekben sokat változott az életünk. Megváltoztak a szokásaink, másra figyelünk, mint korábban. Megváltozott körülöttünk a város. Csendesebb lett. De megszólaltak körülöttünk a kövek. Elgondolkodtunk rajta, hogy a régiek a Mátyás-templom előtt álló szép Szentháromság-szobrot nem dísznek építették. Ahogyan nem puszta díszítés volt a feladata sok hasonló szobornak, feszületnek, kápolnának és templomnak szerte Európában. Fogadalmat tettek az előttünk járó nemzedékek, hogy nyilvánosan is kifejezik és megörökítik hálájukat, ha megszabadítja őket Isten egy-egy nagy járványtól…” Erdő Péter bíboros atya szavai ezek, mi pedig tegyünk egy képzeletbeli sétát, és nézzük, hallgassuk, a köveket.
A szentháromság szobrok állításának hagyománya I. Lipót császárhoz kötődik, aki megfogadta, hogy ha véget ér az 1670-es évek végén kirobbant pestisjárvány, oszlopot állít a városnak. A fekete halál Bécsben ötvenezer, a környékén mintegy harmincezer áldozatot követelt, 1679-ben vonult el, és a császár, megtartva ígéretét, még abban az évben felállította a Szentháromság Oszlopot, ugyan csak egy fából készült, ideiglenes változatát, amely azonban nyolc évig fennmaradt. A helyére kerülő, homokkőből készült oszlopot, Matthias Rauchmüller elefántcsont faragó és festő, és – halála után – Johann Bernhardt Fischer von Erlach, bécsi építész készítette. A szobor ma is látható, rajta Ausztria, Magyarország és Csehország címerével.
A császár példaképül szolgált a birodalom számára, így Magyarországon a XVIII. században sorra állították fel a hasonló hálaadó emlékműveket. Ezek a többségében ma is megtalálható alkotások egymáshoz hasonló felépítésű szobrok. Általában háromszögű talapzaton álltak, felhőkkel borított obeliszk vagy csavart, díszes oszlop alkotja, melynek csúcsán a Szentháromság szoborcsoport, az oszlopon a Szeplőtelen Szűz, a mellvédeken, talapzatokon a pestis ellen védő szentek, Szent Sebestyén, Rókus, Rozália, a tűz ellen oltalmazó Szent Flórián és egyéb patrónus szentek találhatók. A hálaadó miséket is sokszor az emlékműveknél tartották, ezért talapzatukon, több helyen alakítottak ki oltárasztalt is.
Ilyen az egyik legkorábbi és talán a legértékesebb magyarországi barokk Szentháromság szobor, mely 1701-ben, Sopronban lett felállítva. A fogadalmi szobrot Thököly Katalin és harmadik férje, Löwenburg Jakab emeltette annak emlékére, hogy túlélték az 1695–1701 közötti nagy pestisjárványt. Közép-Európában ez volt az első, kültéren felállított csavart oszlop, melynek tövében a Szeplőtelen Szűz földgömbön álló alakja látható, amely köré kígyó tekeredik. A szoborcsoportban Nepomuki Szent János és Padovai Szent Antal szobra mellett Szent Anna látható a gyermek Máriával, valamint megjelenik Alexandriai Szent Katalin, a grófnő névpatrónusa, Szent Regina (Löwenburg János első feleségének névpatrónusa) és Szent Borbála alakja. A magas talapzaton a két adományozó térdeplő szobra is helyet kapott, közöttük egy kronogrammával: „Mi soproniak fogadalomból állítottuk a Szentháromság egy Isten: Atya, Fiú, Szentléleknek.”
Propter poenitentiam – a bűnbánat miatt a budapesti Szentháromság-szobor
A budai várban álló Nagyboldogasszony, vagy ismertebb nevén a Mátyás-templom előtt található Szentháromság-szobor a rettegett fekete halál, a török kiűzése utáni években fejét felütött és egymást követő pestisjárványok fogadalmi emléke.
A pestis a középkor és a korai újkor legrettegettebb járványa volt. A XVII. század végétől többször is megtizedelte Buda lakosságát is a „fekete halál”. A török 1686-os kiűzése után az miatt romos Pest-Budán rendkívül rossz volt a közegészségügyi helyzet. Az utcákon gyűltek a szeméthalmok, és oda folyt ki az udvarokból a szennyvíz is.
A budai magisztrátus rendelettel tiltotta meg, hogy az utcára öntsék a hulladékot. Ezután a budai polgárok a Hatvani-kapu elé hordták a szemetet, ahonnan csak negyven év múlva távolították el azt az elöljáróság szigorúfellépésére. A rettenetes higénés állapotok miatt sorra ütötték fel a fejüket a gyilkos járványok.
Az 1691-es pestisjárvány során a polgárok fogadalmat tettek, hogy ha a járvány elmúlik, Szentháromság-szobrot állítanak hálából. Az járványt követő, 1692-es évben a város elöljárósága két olasz mestert, Ferretti Bernát szobrászt és Ceresola Vareio építészt megbízta egy díszes fogadalmi emlékmű elkészítésére. Az alapkövet 1700-ban rakták le, de pénz híján a díszes barokk szobrot csak 1706-ban állították fel a Szentháromság téren.
Három évvel később, 1709-ben újabb járvány pusztított. A budai polgárság az előző helyén nagyobb, díszesebb szobor felállítására tett fogadalmat, ha ezt a járványt is túlélik. A kór elvonulása után, 1712-ben a korábban állított szobrot a mai III. kerületi Zsigmond térre helyezték át, és helyébe 1713-ban az Ungleich Fülöp és Hörger Antal szobrászok által készített ma is látható barokk szobrot állítottak. Pontosabban csak egy része látható, mert az alkotás az 1945-ös ostromban súlyosan megrongálódott, ezért domborműveit és szobrait (kivételével) a Kiscelli Múzeumba szállították, és Búza Barna szobrász által alkotott rekonstrukciókkal pótolták. Az emlékoszlop csúcsán Ungleich eredeti Szentháromság-szoborcsoportja látható.
A szobor leírása szerint a „talapzatán három dombormű sorakozik, Hörger Antal alkotásainak rekonstrukciói: Dávid könyörgése (felirata: Propter poenitentiam – a bűnbánat miatt), a pestis (felirata: Quia Dominus dixit: sufficit – Mert az Úr szólott: elég), a fogadalmi emlék építése (Comuni studio exsurgit – Közös munkával emelkedik). A domborművek között három kartus látható, bennük Magyarország, illetve Buda címere. A harmadik kartusban elhelyezett osztrák császári címert elpusztították, helyén ma a szobor egyik felújítására emlékeztető szöveg áll. Az emlékmű törzse körül három csoportban hat angyal és kilenc szent szobra látható, Ungleich Fülöp eredeti alkotásainak rekonstrukciói: Szűz Mária, Szent Sebestyén, a járványokban védelmező szent és Szent Rókus, a pestises betegek (és a kőfaragó céh) védőszentje; Xavéri Szent Ferenc, akit a pestisjárvány idején választottak Buda védőszentjéül, Szent József, az ácsok céhének patrónusa és Hippói Szent Ágoston, mint a Szentháromság titkának magyarázója; Keresztelő Szent János, Nepomuki Szent János, a halászok céhének védőszentje és Szent Kristóf, az úton lévők patrónusa. Keresztelő Szent János ábrázolását az indokolhatta, hogy a pestisjárványok okozta félelem légköréhez köthető a törökök kiűzése után Budán maradt utolsó muszlimok megkeresztelkedése.”
A fogadalmi emlékmű az elmúlt három évszázadban történelmi események színhelye is volt, egyik ilyen IV. Károly koronázási eskütétele 1916 december 30-án.
Szentháromságszobrok országszerte
A XVII. században sorra emelték a szentháromság szobrokat, és elmondhatni, hogy szinte minden történelmi városban megtalálhatók. Egyéb emlékműveket, emlékoszlopokat és szobrokat is emeltek a járványt túlélő polgárok. Pesten 1717-ben, Kecskeméten 1742-ben, Veszprémben 1750-ben Körmöcbányán 1765-ben emeltek Szentháromság-emlékműveket.
1708 és 11 között zajlott a 18. század legnagyobb magyarországi pestisjárványa. A Rákóczi-szabadságharc katonai áldozatait 80 ezer főre teszik, az 1708-tól tomboló járvány áldozatai a 300 ezer főt is meghaladták.
Pestre 1711-ben tört be a halálos kór, ezért a városi tanács lezáratta a városkaput, és a városfaltól távol álló pestiskórházat épített. Ekkor épült a mai Rókus kórház elődje is. A nagy járvány elmúltával a pesti polgárok, kápolnát emeltek a fekete halál áldozatainak emlékére. A kápolnát a pestisből kigyógyulók ferences rendi védőszentjéről, Szent Rókusról neveztek el. A Szent Rókus-kápolna ma a Rákóczi úton a Rókus kórház mellett látható.
Az utolsó nagyobb pestisjárvány 1738-ban pusztított Magyarországon, a forrásokban található adatok szerint 410 ezer áldozata volt. Ezután már csak kisebb helyi járványok alakultak ki. A pestis meggyengült, de napjainkra sem tűnt el, időnként fel-fel bukkan a világ egyes pontján. Harasztira is betört 1739-ben a pestis. Kezdetben elkerülte a járvány, ezért a Pest-Budán állomásozó császári tiszteket szállásolták el itt, akik behurcolták a fertőzést. 1739-ben 112 halálesetről található bejegyzés, de a szám nem biztos, hogy pontos. 1740-re levonult településünktől a járvány.
A pestisveszély csökkenése után azonban egy újabb halálos ellenség jelent meg, a kolera. Magyarországon 1831 és 1915 között öt nagyobb és több kisebb rohammal pusztított, s összesen legalább egymillió áldozatot követelt az új betegség, az „epekórság”, vagyis a kolera.
Az aktuális népességszámhoz viszonyított legsúlyosabb emberveszteségét 1831-ben szenvedte el az ország. A nagy kolerajárványnak, Erdéllyel együtt, mintegy háromszázezren estek áldozatul. Ebben a járványban halt meg Kazinczy Ferenc is.
A kolera az igen fejletlen magyar közegészségügyi helyzetben jó táptalajra talált. A lakosság több mint háromnegyede csak szűretlen vizet fogyasztott, a közterületek is szennyezettek voltak A rossz viszonyokat támasztja alá az a tény is, hogy a Kárpát-medence kolerahalálozási értékei a 19. század folyamán mind a számok, mind a népességhez viszonyított arányaik tekintetében lényegesen meghaladták Nyugat- és Dél-Európa hasonló adatait. Az 1848-49-es szabadságharc alatt pusztító kolerajárványban 6-7-szer többen haltak meg, mint a katonai akciókban.
Magyarországon az utolsó nagy kolerajárvány 1872. szeptemberében tört ki, és két éven át tombolt. Ez volt a legsúlyosabb járvány, levonulása után hat évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy az ország lakossága elérje a korábbi lélekszámot.
A XIX. században a kolera magyarországi áldozatainak száma elérte az egymillió főt. A betegséggel szemben csak 1892-re sikerült eredményesen felvenni a küzdelmet. A közterületek takarításának elrendelésével, a tiszta víz fogyasztására való felhívással és a betegek kórházakban történő elkülönítésével.
A kolera után a hírhedt spanyolnátha pusztított, ami az első nagy világjárvány volt 1918-ban tört ki és 1919-20-ra vonult le. Az I. világháború utáni zavaros állapotokban a statisztikai adatok elég megbízhatatlanok voltak, így csak becsülni tudják a számokat. Az áldozatok számát az egész világon 20 és 100 millió fő közé teszik. Magyarországon a monarchia idejében, 1918-ban maximum 60 ezerre teszik a halottak számát, 1919 után azonban nincs adat, feltételezhetjük, hogy sokkal több áldozatot szedett nálunk is az első nagy pandémia.
Írásunkat Erdő Péter szavaival kezdtük, s mivel is fejezhetnénk be, mint a bíboros atya gondolataival:
„Sebezhetők, kiszolgáltatottak vagyunk. De bízhatunk a gondviselő Istenben, aki csodálatos adottságokkal, immunitásokkal, alkalmazkodóképességgel és értelemmel ajándékozott meg minket. Ő az, aki néha váratlan külső eseményekkel is a segítségünkre siet.
Ilyen lelkülettel élték át a régi nemzedékek a szörnyű nehézségekkel teli, hosszú évezredeket. Így adták tovább ez emberi élet, a kultúra és a hit lángját a ma élő emberiségnek. Az élet, a gyermek, a család olyan kincsek, amelyek hordozzák létünk és világunk nagy összefüggéseit. A bennünk élő múlt segít, emlékezik, tovább él a génjeinkben, de él bennünk, alakít, erősít a régiek minden tapasztalata is. És éltet az örökségül kapott hit, amely az előttünk járóknak is erőt, bizalmat adott és segítette őket az önzetlen szeretetre.
Az ősi és teljes valóság élményét felejthetetlenül tárta fel Babits Mihály Esti megérkezés című versében:
„Idelenn a város
villanya villog,
de fenn a nagy ég
száz csillaga csillog:
a villany a földi,
a csillag az égi,
a villany az új,
a csillag a régi.”Fedezzük fel világunkban ezt az ősi és teljes valóságot! Forduljunk bizalommal a gondviselő Istenhez. Kérjük, hogy segítsen elhárítani minden fenyegető veszélyt, és fogadjon be az örök élet biztonságába és boldogságába. Ámen.”
2020. Virágvasárnap
Gáll Sándor