OKTÓBER 6.
melyet a magas császári királyi hadsereg-főparancsnokság parancsára összeállított megesketett teljes haditörvényszék az alább megnevezett vádlott urak, a magyar lázadó hadsereg főnökei ügyében egyhangúlag hozott
1. Aulich Lajos,+ aki Pozsonyban, Magyarországon született, ötvenhét éves, katolikus vallású, nőtlen, 1812–ben hadapródként lépett be a Sándor császár gyalogezredbe, legutóbb alezredes ugyanebben az ezredben;
2. Török Ignác+, aki Gödöllőn, Pest megyében, Magyarországon született, ötvennégy éves, katolikus vallású, nőtlen, alezredes a császári királyi utászkarban, és legutóbb Komárom várának helyi erődítési igazgatója;
3. Láhner György+, aki Besztercebányán, Zólyom megyében, Magyarországon született, ötvenhárom éves, katolikus vallású, nős, egy gyermek apja, legutóbb őrnagy és a III. zászlóalj parancsnoka a császári királyi gróf Gyulay Ferenc+ gyalogezredben;
4. Schweidel József+, aki Zomborban, Bács megyében, Magyarországon született, ötvenhárom éves, katolikus vallású, nős, öt gyermek apja, legutóbb őrnagy a 4. Sándor orosz nagyherceg huszárezredben;
5. Poelt von Poeltenberg Ernő+, aki Bécsben, Ausztriában született, harmincöt éves, katolikus vallású, nős, három gyermek apja, legutóbb kapitány és századparancsnok a 4. Sándor orosz nagyherceg huszárezredben;
6. Nagysándor József+, aki Nagyváradon, Bihar megyében, Magyarországon született, negyvenöt éves, katolikus vallású, nőtlen, kapitány és századparancsnok az 5. huszárezredben, 1847 óta nyugállományban;
7. Knezić Károly, aki Veliki Grđevacon, a varasdszentgyörgyi határőrezred területén született, negyvenegy éves, katolikus vallású, nős, két gyermek apja, legutóbb százados a 34. Porosz herceg sorgyalogezredben;
8. Gróf Leiningen-Westerburg Károly+, aki Ilbenstadtban, Hessen nagyhercegségben született, harmincéves, lutheránus vallású, nős, legutóbb százados a 31. gróf Leiningen+ sorgyalogezredben;
9. Dessewffy Arisztid+, aki Csákányban, Abaújvár megyében, Magyarországon született, negyvenhét éves, evangélikus vallású, nős, korábban kapitány és századparancsnok a gróf Radetzky+ huszárezredben, 1839 óta nyugállományban;
10. Damjanich+ János, aki Stazán, a 2. báni határőrezred területén született, negyvenöt éves, görög nem egyesült vallású, nős, gyermektelen, legutóbb százados és egy gránátosszázad parancsnoka a 61. Rukawina sorgyalogezredben; végül
11. Lázár Vilmos+, aki Nagybecskereken, a Bánságban született, harmincnégy éves, katolikus vallású, nős, három gyermek apja, hadnagyi rangjáról a 34. gyalogezredben 1843-ban tiszti jellegének megtartása nélkül leköszönt.
Mindezek a vádlott urak a velük szemben folytatott hadbírósági vizsgálat során a megállapított tényállást elismerték, hogy ellentétben a császári királyi hadseregbe való belépésükkor tett esküjükkel, illetve Lázár+ vádlott esetében a szolgálatból való kilépéskor kiállított kötelezvénnyel, hogy törvényes császárának és királyának csapatai ellen harcolni nem fog, a magyar forradalmi hadsereg soraiban szolgáltak, éspedig Aulich Lajos+ – Poeltenberg Ernő+ – Nagysándor József+ – Knezić Károly – és Damjanich+ József [!] vádlott urak tábornokként és hadtestparancsnokként – gróf Leiningen+ Károly és Dessewffy Arisztid+ vádlott urak tábornokként és hadosztályparancsnokként – Lázár Vilmos+ vádlott úr pedig alezredesként és hadosztályparancsnokként harcoltak – Török Ignác+ vádlott úr Komárom várának egy császári királyi osztrák csapatosztály által való ostroma alatt egy ideig az ottani várparancsnok tisztét töltötte be, és később az esztergomi és szegedi sáncépítkezéseken tevékenykedett, és a forradalmi kormánytól a tábornokká való előléptetést elfogadta – Láhner György+ vádlott úr az egész felkelő háború ideje alatt fegyverkezési és felszerelési felügyelőként a fegyvergyárak munkáját és a fegyverek átvételét és kiadását vezette tábornoki rangban – végül pedig Schweidel József+ vádlott úr, bár a schwechati csata után, melyben részt vett, saját kérésére szabadságon volt, és ez idő óta a lázadó hadseregben tényleges szolgálatot nem teljesített, de a tábornoki előléptetést elfogadta, ez év május hónapjában Pest városparancsnokának tisztét átvette, és a császári királyi csapatok közeledtekor a forradalmi kormányt követte; vagyis a fent nevezett vádlott urak, akik közül Aulich+ alezredes urat, Láhner+ és Schweidel+ őrnagy urat, Poeltenberg, Nagysándor+ és Dessewffy+ kapitányt, valamint Knezić, Leiningen+ és Damjanich+ századost a lázadás ügyének tett szolgálataikért a forradalmi kormány alapította katonai érdemrenddel tüntették ki, figyelembe véve, hogy részt vettek a magyar lázadó hadsereg harcaiban az ez év április 14-i debreceni országgyűlési határozatok megvalósításáért, melyek kimondták Magyarország elszakadását a császárságtól és a legmagasabb uralkodóháznak a magyarországi trónutódlásból való kizárását, illetve az állásukban való megmaradással és a lázadó kormány alatt való további szolgálattal ezt hallgatólag elismerték – felségsértés bűntette miatt az 5. hadicikk és vele kapcsolatban a Mária Terézia-féle bűnvádi perrendtartás 61. cikkelye, az 1848. október 3-i, 20-i és november 6-i legfelsőbb nyilatkozat, továbbá az 1848. november 12-i és 1849. július 1-i kiáltvány értelmében, mégpedig Aulich Lajos+ és Török Ignác+ alezredes – Láhner György+ őrnagy – Poeltenberg Ernő+, Nagysándor József+és Dessewffy Arisztid+ kapitány – Knezić Károly, gróf Leiningen+ Károly és Damjanich János+ százados vádlott urak az osztrák hadseregben viselt tiszti rangjuk, illetve nyugdíjuk elvesztése mellett – valamint Lázár Vilmos+ kötél általi halállal büntetendők minden ingó és ingatlan vagyonuk elvesztése mellett; Schweidel József+vádlott őrnagy rangjának és bárhol található minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztése mellett golyó általi halállal büntetendő; végezetül pedig
12. Gáspár András+vádlott úr, aki Kecskeméten, Magyarországon született, negyvenöt éves, református vallású, nős, két gyermek apja, legutóbb kapitány és század parancsnok a 9. Miklós császár+ huszárezredben, bár szintén harcolt a császári királyi hadsereg ellen, és elfogadta a lázadó hadseregben a tábornokká való előléptetést, de attól a pillanattól fogva, hogy az említett ez év április 14-i debreceni országgyűlési határozatok tudomására jutottak visszavonult a lázadó hadseregből, és semmi tovább szolgálatot nem teljesített, pusztán fegyveres lázadásba való részvétel miatt a Mária Terézia-féle bűnvádi per rendtartás 62. cikkelye és vele kapcsolatban az 1790. év büntetések, az 1848. október 3-i és október 20-i és november 6-i legfelsőbb nyilatkozat és az 1848. november 12-i kiáltvány értelmében kapitányi rangjának és IV osztályú orosz Vlagyimir-rendjének elvesztése mellet tízévi várfogsággal büntetendő.
Így mondta ki a mai haditörvényszék Arad várában 1849. szeptember 26-án.
Johann Moser+
nyugállományú ezredes
mint elnök
Ernst
törzshadbíró
Kihirdetendő és végrehajtandó, Dessewffy+ és Lázár+ vádlott esetében azzal az enyhítéssel, hogy ők lőpor és golyó általi halállal büntetendők
Haynau
táborszernagy
A túloldali hadbírósági ítéletet ma reggel hét órakor valamennyi vádlottnak kihirdették, és Gáspár András+ vádlott büntetési ideje a mai nappal kezdetét veszi*.
Arad vára, 1849. október 5.
Ernst
törzshadbíró
A Gáspár András+ kivételével valamennyi fent nevezett vádlottra kimondott halálbüntetés 1849. október 6-án reggel hat órakor végrehajtva.
Arad vára, 1849. október 6.
Schückl+
hadbíró százados
bb
Gróf Vécsei Károly ítéletét a fenti tizenegy főtiszt ítélete előtt öt nappal hozta meg a haditörvényszék.
Ítélet
melyet a magas hadsereg-főparancsnokság parancsára összeállított, megesketett
teljes haditörvényszék az alább megnevezett vádlott úr ügyében egyhangúlag hozott
Gróf Vécsey Károly+, aki Pesten, Magyarországon született, negyvenkét éves, katolikus vallású, nős, gyermektelen, őrnagy a 2. Hannoveri király huszárezredben és császári királyi kamarás, a megállapított tényállást elismerte, és törvényesen bebizonyosodott, hogy mint tábornok és a magyar felkelő hadsereg V. hadtestének parancsnoka a császári királyi csapatok ellen síkraszállt, őket Szolnoknál megtámadta, majd Arad várának körülzárolását megkezdte, és áprilistól fogva az őfelségét a császár és királyt híven szolgáló Temesvár várának ostromát vezette egészen a vár augusztus havában történt felmentéséig, és ezzel szörnyű pusztulást és károkat okozott kincstári és magánépületekben; vádlott úr tehát felségsértés bűntette miatt az 5. hadicikk és vele kapcsolatban a Mária Terézia-féle bűnvádi perrendtartás 61. cikkelye, az 1848. október 3-i, 20-i és november 6-i legfelsőbb nyilatkozat, továbbá az 1848. november 12-i és 1849. július 1-i kiáltvány, végül pedig a hadbíróságok számára kiadott folyó évi július 2-i utasítás értelmében őrnagyi rangjának és kamarási méltóságának, továbbá bárhol található minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztése mellett kötél általi halállal büntetendő.
Így mondta ki a haditörvényszék Arad várában, 1849. szeptember 21-én, a kegyelmezési jog fenntartásával.
Howiger
vezérőrnagy, elnök
Ernst
törzshadbíró
Kihirdetendő és végrehajtandó
Haynau
táborszernagy
Kihirdetve Arad várában, 1849. október 5-én reggel 7 órakor
Ernst
törzshadbíró
Végrehajtva 1849. október 6-án reggel 6 órakor.
Arad vára, 1849. október 6.
Schückl+
hadbíró százados
Kiss Ernő altábornagy ítéletét Vécsei Károllyal egy napon hozta meg a haditörvényszék.
Ítélet
melyet a magas hadsereg-főparancsnokság parancsára összeállított, megesketett
teljes haditörvényszék az alább megnevezett vádlott úr ügyében egyhangúlag hozott
Eleméri és ittebei Kiss Ernő+ úr, aki Temesvárt, a Bánságban született, negyvenkilenc éves, katolikus vallású, özvegy, gyermektelen, a Hannoveri király huszárezred ezredese és parancsnoka, a hannoveri királyi Guelf-rend 1. osztályának tulajdonosa és a pápai Krisztus-rend lovagja, a megállapított tényállást elismerte, és bebizonyosodott, hogy a császári királyi bánsági főhadparancsnokságnak az 1848. október 3-i legfelsőbb nyilatkozat alkalmából neki megküldött felszólítását, hogy csapatosztályával Temesvárra vonuljon vissza, figyelmen kívül hagyva megmaradt a felkelő hadsereg soraiban, a lázadó kormánytól a tábornoki és altábornagyi előléptetést, valamint az általa alapított katonai érdemrend jelvényét elfogadta, ez év február hónapjában átvette az országos főhadparancsnok tisztét, és tevékenységét a lázadó kormány érdekében még azután is folytatta, hogy a debreceni országgyűlés ez év április 14-én Kossuth Lajos+ indítványára kimondta Magyarország elszakadását az osztrák monarchiától és a legfelsőbb uralkodóház trónfosztását; vádlott úr tehát felségsértés bűntette miatt az 5. hadicikk és vele kapcsolatban a Mária Terézia-féle bűnvádi perrendtartás 61. cikkelye, és az 1848. október 3-i és 20-i, továbbá november 6-i legfelsőbb nyilatkozat, az 1848. november 12-i és 1849. július 1-i kiáltvány, végül pedig a hadbíróságok számára kiadott folyó évi július 2-i utasítás értelmében ezredesi rangjának, rendjeleinek és bárhol található minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztése mellett lőpor és golyó általi halállal büntetendő.
Így mondta ki a mai haditörvényszék a kegyelmezési jog fenntartásával.
Arad vára, 1849. szeptember 21.
Howiger
vezérőrnagy, elnök
Ernst
törzshadbíró
Kihirdetendő és végrehajtandó
Haynau
táborszernagy
Kihirdetve Arad várában, 1849. október 5-én reggel 7 órakor
Ernst
törzshadbíró
Végrehajtva 1849. október 6-án reggel 6 órakor.
Arad vára, 1849. október 6.
Schückl+
hadbíró százados
Forrás: MEK: Az aradi vértanúk – Katona Tamás
Az aradi vértanúk kapcsolódik a Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajos miniszterelnök. Az ő ítéletéről és sorsáról a Vasárnapi újság emlékezett meg 1870-ben.
„Gróf Batthyány Lajos, pozsonyi születésű, negyven éves, katholikus, nős, részint bevallotta, részint reá törvényesen bebizonyult, hogy előbbi magyar elnökminiszteri minőségében oly határozatokat alkotott, hajtott végre, vagy engedett végrehajtani, melyek által Magyarországnak a márcziusi törvényekben engedett, igazgatási határai átlépettek, Magyarország és a császári királyi örökös tartományok közt a pragmatica Sanctio által megállapított törvényes kapocs megtágittatott, s a statusalkotmány erőszakos felforgatására vezető veszélyek idéztettek elő; nem különben azzal, hogy miniszteri hivatalának múlt évi okt. 3-kán történt letétele után, a felkelők soraiba állás, a fegyveres ellenszegülésre nyilvános felhívás és az ő felségétől feloszlatott országgyűlésbe isméti belépte által a forradalmi pártot erősítette és támogatta, — felségsértés miatt a státuskincstár kártalanítására fordítandó összes vagyona elvesztésével, kötél általi halálra ítéltetett, — mely itélot megerősítés és kihirdetés után rajta, okt. 6-kán reggeli 7 órakor végrehajtatik.” Batthyányi, közhír szerint, az Ítélet kihirdetése után nem levertség, hanem heves bosszúság szállottá meg. Az Ítélet ellen erélyes óvást téve, azt égbekiáltó igazságtalanságnak nyilatkoztatá, s kijelenté, hogy hazájáért s meggyőződéseiért mindenkor kész ugyan meghalni, s valamint eddig, ugy ezután sem kolduland senkitől kegyelmet, hanem szigorú igazságot követel. 19 A haditörvényszék eljárását, mely neki az önvédelemre lehetőséget sem engedett, igazságosnak el nem ismerheti; ily eljárással meggyilkolhatják őt, de el nem Ítélhetik. A törvényszék elől a siralomházba vezettetvén, mindenekelőtt nejét és gyermekeit kívánta látni, hogy tőlök búcsuzhassék, őket megáldhassa. Megtagadtatött! A grófné, vevén a szörnyű hirt, a fogházba sietett; de a börtön ajtaja nem nyilt megelötte. A távol lévő Haynau helyettesénél, Kempen tábornoknál, ugy Lichtenstein altábornagynál is zárt ajtókra talált. írásban folyamodott tehát, — mind hasztalan! némely befolyásosok közbenjárása végre mégis kieszközlé neki az engedelmet, hogy férjét néhány perezre, több katonatiszt jelenlétében láthassa, de gyermekeit atyjok vég áldásának elfogadására, hozzá vinnie nem engedtetett még. Keresztényi kötelességeit egy franczia pappal, ki gr. Károlyi István házánál volt, elvégezvén, nejéhez a következő levelet irá : „Pest, 1849-ki október 5-kén esteli 9 órakor. Drága, kedves nőm! Hasztalan reméltünk az emberiség utolsó szikrájában, midőn egymást látók, — ezt is megtagadták tőled. Ismétlem tehát e sorokban mélyen érzett kijelentését legforróbb hálámnak és csodálatomnak a te tiszta szerelmed mind azon kincsei iránt, melyeket megérdemlőm soha sem tudtam; s oly igaz, a minthogy a halál küszöbén állok, ez bennem a hibának egyetlen tudata, mit magammal a sirba viszek … . Ezen ünnepélyes órában esküszöm’ neked, hogy a király és birodalom iránti árulásnak soha még csak gondolata sem fért lelkemhez. Hogy a hazának nem kevésbbé hive voltam s vagyok, ki fogja most kétleni ? Es azért halok én meg; — a törvény s a király esküje volt az én szabályozóm, és attól sem jobbra, sem balra nem engedtem magamat eltántorittatni : viam meam persecutus sum — és azért ölnek meg engemet. „Ennyit a nyavalyás politikáról, megnyugtatásodra, bár arra neked nincs szükséged, ki egy magad sohasem estél irányomban tévedésbe. A gyermekeket csókold s áldd meg nevemben. Ne szégyenljék, nem kell szégyelniökmagukat atyjok miatt. Elébb vagy utóbb azokra háramlandik vissza halálom gyalázata, kik engem hálátlanul s igazságtalanul gyilkolnak meg. Hagyd el most az országot a gyermekek miatt j itt az o jÖvőjök csirájában megmórgeztetnék. A te vagyonod elég leend nekik; jobb egy szerény sors, mint az alamizsna azok kezéből, kik őket árvákká tették. „Az ón szegény, jó kedves nővérem! Menj mindjárt hozzá, szükségtek leend egymásra, hogy egymást támogassátok! „Szegény hű Jancsimat ajánlom neked; lásd el őt, megérdemelte irántam. „A gyalázattól, melyet nekem szántak, menekülni remélek1 ). E végre régen van nálam egy szabadító. „És most még egy bucsúcsókot! Isten veled! Szivemben egyedül képeddel, ajakimon a te neveddel halok meg. „A viszontlátásra! Batthyány Lajos.” Megírván a levelet, ágyába feküdt. A porkolábtól már a szoba változtatásánál kikérte mindig magával hordott, lószőrrel töltött fejvánkosát, melyen aludni szokott’). Az őrök egész éjen át a szobában, ágyához közel álltak; október 6-kán reggel a gróf még mély álomba látszék merülve. A porkoláb ébreszteni ment öt. Egyik kezével a takarót szorosan fejére húzva találá, s midőn a takarót fellebbenté, eszméletlenül látá öt feküdni megaludt vérében; másik kezében egy rövidke tőrt tartott. Az orvosi vizsgálat kimutatá, hogy egy szúrás anyakán oly mély volt, mint csak a tőr keresztvasa engedé; de üteret szintúgy nem talált, mint egy másik a karján, s egy harmadik, mely szive mellé furódott. A hozzá, közel álló őrök egész éjen át a fájdalomnak egy rázkódását, egy nyöszörgését sem láták, sem hallak e szörnyű műtét alatt a vasakaratu férfiún. Ha kezét a vérvesztés következtében beállott ájulás meg nem lankasztja, halálig marczangolta volna magát. Orvosi szerek visszahozák az eszméletet; de a ki végeztetést tátongó nyaksebe miatt el kellett halasztani. *) Midőn ítélete felolvasása után a haditörvényszék elől elvezettetek, reményét fejezé ki, hogy ha már meg kell halnia, legalább a halál módját változtassák agyonlövésre. De ez iránt határozottan tagadó választ vevén, eltökélte magát öngyilkossággal menekülni az akasztás gyalázatától. 2 ) ügy látszik ebben volt a szabadító kis t” * elrejtve. 2* 20 l i A segélyre hivott orvosok egyike, egy nagyhirü egyetemi tanár, megkérdeztetvén, kijelenté, hogy a kivégeztetést a sebek miatt végrehajtani nem lehet, de nem is szükséges : a beteg életereje a nagy vérveszteség miatt kimerült, s néhány óra múlva magától kialszik. De az illetőknek volt rá gondjuk, hogy a halál ki ne ragadja kezeikből idő előtt boszuáldozatukat. Egy katonaorvos utasitást vett, hogy izgató szerekkel néhány órára hosszabbítsa meg a kialvó életet. A város közönsége az itélct kihirdetése óta az ámulat élő képe, a hang, mely még emelkedni merészelt, annyi csapás után is a legmélyebb és fájdalom hangja volt. — Batthyányi ugy ismerte a közönség, mint oly férfiút, kibenahazafiui és alattvalói hűség egybeforrva, egy lángban lobog, mint a legforradalomellenesebb, a törvényességhez legaggodalmasabban ragaszkodó kedélyt Megfoghatatlannak, hihetetlennek látszékaz ítélet, s mindenki az utolsó percztől várta a megkegyelmeztctést. E hiedelmet, — a rendörség-e, a támadható tüntetések meggátlása végett, vagy az ártatlanságáról való közönséges meggyőződés? széliében terjeszté. De az esti 5 óra meghozta a szomorú valóságot. Nagyobb vasas és vadász osztátályok foglalták el a laktanya ötödik szárnya előtt elnyúló tért, melyen egész napon át sürü néptömeg rajonga. Batthyányi e napon át a nagy vérvesztés következtében többször beállott ájulásból az izgató szerek mindannyiszor eszméletre hozták. Midőn tudtára adaték, hogy nyaksebe miatt kötél helyett golyó vetend véget életének, szinte vidámmá lett. A tőr iránt kérdőre vonatván, válaszolá: ,,En az istennel és az emberekkel leszámoltam; válaszolni többé senkinek sem tartozom.” öt óra után a vesztőhelyre vezettetvén, a katonaorvost, ki őt bágyadtságában támogatni akará, elutasította, s az őt kísérő franczia papnak monda: „Tisztelendő ur, adja karját; nem akarnám önnek egy ájulás látványát megújítani; de oly gyönge vagyok, hogy lábaim alig bírnak.” A papra támaszkodva, egy gránátos osztálytól képezett kísérettel jelent meg a téren. Járása, bágyadtsága daczára is szilárd vala. A tömegen keresztül haladva, •^ly öt hosszában hódoló üdvözlettel fővizsga szemekkel kerese ismerősöket, kiket aztán, mint átalában az üdvözleteket fejbillentésekkel köszönté. Arczán egy neme a nyugodt, vidám szívességnek, a nézőkbe is vigaszt öntő magasabb szelidségnek volt kifejezve, s azon meggyőződést látszék viszszatükrözni, hogy a legfőbb biró előtt pár perez múlva igazságosabb Ítéletet nyerend, mint az emberektől. Menet közben a paphoz még egyszer ily szavakat intéze: „erősen kell önre támaszkodnom; de ne higyje, hogy szellemileg is gyönge vagyok, testem azonban annál gyöngébb, s örülök hogy mindjárt helyemre érhetek, hogy ott állhassak vagy térdelhessek, mert lábaim már alig bírnak.” E nagy testi gyöngeség egyébiránt alig vala észlelhető járásán, s csak arczának hatványozott halványsága tanusitá kimerültségét. Elérkeztek a kivégzés helyére, mely ma is akkori alakjában látható. AzUj-épület északi oldalán, mely a föpiaczra néz, a ma is feuálló korlát mellett, hol egy sor akáezfa látható, két fa nagyobb távolra áll egymástól a többinél. E két fa volt a kivégzés helye. Az ítélet fölolvasása után, míg a kisé-. rö pap egyik s a katonaorvos másik oldalra távoztak a gróf mellől, kinek szemei beköttettek, a felállított katonaság sorai mögül öt vadász lépett ki, töltött fegyverekkel, 8 elfoglalta helyét szemben az elitélttel. Ez, féltérdre bocsátkozva, leemelé ezüsttel hímzett kék házi sipkáját, s mennyire ^sak aléltsága engedé, hangosan kiáltott: „Éljen a haza! Allez Jager!” Ez alatt a vezénylő tiszt is jelt adott. A jel, elöleges utasítás szerint hangos vezényszó helyett csak a kivont karddal való intésből állott. Az első intésre az öt vadász közül három előbbre lépett, alig két lépésnyire az elitélttől; a másodikra ezélzott; a harmadikra eldördült a hármas lövés. Egyik \ golyó a homlokba, kettő a mellbe fáródott. Az áldozat alig egy pereznyi halál-küzdelem után hátrabukott. A mellékelt kép, melyet egy pár szemtanú részletes eléadásai és utasításai nyomán a „ Vasárnapi Újság’1 számára egyik kitűnő \ művészünk készített, egészen hű fogalmat nyújt a gyászos jelenetről s az egész csoportozatról.
élete és vértanúi halála Vasárnapi újság kiadó-hivatala, Pest, 1870
Mindenképpen az aradi vértanúkhoz kell számítani és velük együtt említeni a szintén Aradon fogva tartott és hősi halált halt szabadságharcosokat.
1849. augusztus 22-én Aradon végezték ki Aranyosi Ormai Norbert ezredest.
A német arisztokrata származású ezredes hadnagyként került kapcsolatba lengyel hazafiakkal, ezért várbörtönre ítélték, melyet Munkácson kellett letöltenie. A Batthyány-kormány közkegyelemben részesítette, ezért hálából felajánlotta szolgálatait a magyar szabadságharc javára. A 36. születésnapján végezték ki.
1849. október 24-én végeztéki ki Aradon Kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Lajos ezredest.
Ítélet
melyet a báró Haynau+ császári királyi táborszernagy és hadseregfőparancsnok őnagyméltósága parancsára összeállított megesketett teljes haditörvényszék az alább megnevezett vádlott vezér ügyében egyhangúlag hozott
Mivel széphalmi Kazinczy Lajos+, aki Széphalmon, Zemplén vármegyében, Magyarországon született, huszonkilenc éves, református vallású, nőtlen, hajdan főhadnagy a 9. huszárezredben, 1846-ban tiszti jellegének megtartása nélkül kilépett, a megállapított tényállást elismerte, és törvényesen bebizonyosodott, hogy az 1848. október 3-i legfelsőbb nyilatkozat után Magyarországos a királyi hatalom ellen kitört fegyveres lázadáshoz csatlakozott, a lázadó kormánytól az őrnagyi, alezredesi és ezredesi előléptetést, valamint az általa alapított katona érdemrend III. osztályát elfogadta, és nemcsak számos csatában vett részt a császári királyi osztrák hadsereg ellen, ha nem az utászosztag megszervezésével és Észak-Magyarországon egy hadtest felállításával is igen veszélyes tevékenységet fejtett ki, végül pedig Magyarországnak a osztrák császárságtól való elszakadásának kimondása után is megmaradt a felkelő hadseregben – a vádlott bűnös a felségsértés bűntettében, és az 5. hadicikk, a Mária Terézia-féle bűnvádi perrendtartás 61. cikkelye, a 1848. október 3-i, 20-i és november 6-i legfelsőbb nyilatkozat, végül pedig az 1848. november 12-i és 1849. július 1-i kiáltvány értelmében bárhol található minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztése mellett lőpor és golyó általi halállal büntetendő.
Így mondta ki a haditörvényszék Arad várában, 1849. október 13-án, a kegyelmezési jog fenntartásával.
Kihirdetendő és végrehajtandó
Haynau+ s. k.
táborszernagy
Kihirdetve Aradon, 1849. október 24-én reggel nyolc órakor
Zimmer+ s. k.
hadbíró kapitány
Végrehajtva Arad várában, 1849. október 25-én reggel hét órakor
Zimmer+ s. k.
hadbíró kapitány
Zádorfalvi és lenkei Lenkey János tábornok 1850. február 8-án Aradon halt meg fogságban
A köznemesi származású százados vezetésével a Galíciában állomásozó huszárszázad megszökött és a haza hívószavára a szabadságharc megsegítésére indult.
Fogságának körülményei, a vele való méltatlan bánásmód miatt megtébolyodott, majd állapotának rohamos romlása és az őrök bántalmazásaiba következtében 1850. február 8-án elhunyt. Hősiességét megörökítve 1848 augusztusában Petőfi Sándor versben – a Lenkei százada című költeményében – meséli el történetüket. Példás hazaszerete ihlette Sára Sándor 80 huszár című filmjét is. Az Aradon mártír halált halt szabadságharcos főtisztek közül egyedül Lenkey jános síremléke található a mai Magyarország területé, Egerben.
Dr. Jacob Böhm császári királyi főorvos bizonyítványa Lenkey János betegségéről 1849. november 25-én.
Alulírott úgy véli, hogy 1849. augusztus 25-től f. évi november 25-ig tartó gondos vizsgálatai alapján a következőket kell a vizsgálatok eredményeként jelentenie – és azt gondolja, hogy a császári királyi különleges vizsgáló bizottság céljait akkor szolgálja legjobban, ha az alábbi kérdésekre választ ad
a) Valóságos-e az elmezavar?
b) Mi az oka, és milyen fokú? és
c) Beszámítható-e a beteg vagy sem?
ad a) Ha tekintetbe vesszük ennek az elmebetegségnek a vizsgálati naplóból kivilágló lassú, mondhatni természetes lefolyását; ha gondosan mérlegeljük a beteg jelenlegi állapotát, összehasonlítva a betegség kezdetén tapasztaltakkal; ha figyelembe vesszük, milyen zavarosak a gondolatai még a látszólag legvilágosabb pillanatokban is – ha meggondoljuk továbbá, hogy a beteg számára mindaz, amit érzékeivel tudomásul vesz, téves alakban, téves arányokban és összefüggésekben nyilatkozik meg, mert az érzékelés tárgyát képzeletével behálózza, vele kapcsolatos álmait és változó elképzeléseit tovább szövögeti; valamint hogy mindezekre az elképzelésekre rányomja bélyegét a beteg kedélyén eluralkodó érzés, tudniillik, hogy vétett őfelsége a császár ellen, és vétkéért ő is, családja is a pokolra jut– kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a beteg valóban elmeháborodott, betegsége a fokozatát tekintve moria vaga*, megnyilvánulását tekintve pedig daemonomania*.
ad b) A betegség oka külső megnyilvánulásaiból világosan megállapítható: az elkövetett vétek és bűncselekmény tudata, a fokozódó lelkifurdalás, és a betegség kezdetén a bűncselekmény súlyának megfelelő büntetéstől való félelem.
ad c) Az a tény, hogy a beteg jelenleg nem állítható a tisztelt császári királyi törvényszék elé, kiviláglik az a) pontban felsorakoztatott okokból, valamint abból is, hogy a beteg fizikai állapota annyira leromlott, hogy ha a jelek nem csalnak, szomorú vége csakhamar bekövetkezhet.
Ezt a végkövetkeztetést legjobb tudomásom és lelkiismeretem szerint alakítottam ki, kötelességemhez híven leírtam és saját kezűleg aláírom.
Kelt Óaradon, 1849. november 25.
Dr. Jacob Böhm+
császári királyi főorvos
vezető orvos
A fenti orvosi vélemény minden megállapításával tökéletesen egyetért a vizsgálatokban 1849. november 8. óta részt vevő alulírt
Kelt mint fent
Novák Imre+
orvos
1850. február 19-én kötél által kivégezték Ludwig Hauk honvéd alezredest.
Ludwig Hauk (Hauk Lajos) alezredes 1799. szeptember Bécs – 1850 Arad
Osztrák származású katolikus vallású ketonatiszt. Az aradi vértanúk közül ő az egyedüli, akinek nem ismerjük az arcát.
1813. december 5-én lépett a Császári és Királyi hadsereg kötelékébe. Részt vette az 1813-1815-ös franciaországi háborúban és a nápolyi forradalom ellen indított hadjáratban is. 1826. május 10-én Rangját nem tartva meg elhagyta a hadsereget. Aktívan részt vett bécsi forradalomban, ami után megjelentetett egy írást, melyben az uralkodóházat szidalmazta, gúnyolta. A forradalom leverését követően Magyarországra utazott, segítette a szabadságharcot és harcolt Vécsey seregében. A szabadságharc leverése után megtalálták nála Az uralkodóház utolsó órái című röpiratát, amivel sorsa megpecsételődött.
A korábban kivégzett aradi vértanúk híre elborzasztotta egész Európát közvéleményét, és az elítélt megtorlás miatt a kivégzéseket felfüggesztették. Schwarzenberg miniszterelnök javasolta Haynaunak, hogy Haukot ítélje 20 évi várfogságrade Haynau nem tudott ellenállni a kivégzésnek.
VÉRTANÚINK
