Róna J. László
KELL
Kell az embernek az Isten,
mint egy falat kenyér,
szívdobogás itt benn,
mint a szólam, a mennyei,
mint egy nyitott tenyér.
Hangzás, felülről jövő,
múltat taglaló,
jelenbe megérkező,
este imával elaltató,
hajnalban felébredő.
Kell az Istennek az ember,
nézi teremtményét
zajban, lehalkult csendben
küldi sötétjét, fényét,
korholva vagy épp elégedetten.
Kohézió, test és lélek,
egybeforrt minden feletti,
gondolat hitének
parancsa: szeretni,
ím, saját képmására teremtetett.
