Kerkes Anna Pro Urbe-díjas dunaharaszti festőművész életművét a város képviselő testülete 2022-ben Dunaharaszti Város értéktárának megőrzendő értékei közé sorolta. Most, születésnapján a nemrég megjelent Dunaharaszti értéktár kiadványban közölt méltatással emlékezik meg magazinunk.
Kerekes Anna Pro Urbe-díjas grafikus- és festőművész életműve
Kerekes Anna grafikus- és festőművész 1928-ban született Budapesten. A Deák téri evangélikus templomban keresztelték meg. A következő évben Dunaharasztin, a Petőfi-telepen vették meg azt a telket a szülők, ahol Anna hosszú és tartalmas életét leélte. Munkássága Dunaharaszti kulturális történetének meghatározó része.
A rajzolást ügyes kezű rézműves édesapja kedveltette meg vele, mint ahogy a természet olthatatlan szeretete is az apával a haraszti erdőkön, mezőkön tett hosszú, tanító séták alatt költözött a lelkébe.
A II. Rákóczi Ferenc „baglyos” és a polgári iskolában végezte helyi tanulmányait, majd az Iparrajz iskolában végzett ruhatervezőként, de dolgozott az Iparterv tervezőirodáján is, ahol szakképzett építész segédtervező képesítést nyert.
Alkotómunka közben
A rajzolás betöltötte az életét. A szakmában is népszerű volt, könyvek, kiadványok, tudományos munkák illusztrálására kérték fel. Készített néprajzi képeket, tanulmányokat, dolgozott a Nemzeti Múzeum Éremtárában és a Természettudományi Múzeumban, ahol dr. Kaszab Zoltán főigazgató hatására indult el csodálatos kapcsolata az állatvilággal. Ekkor adták ki a huszonkét kötetes Magyarország állatvilága sorozatot, mely évtizedekig feladatot jelentett a tudós kutatóknak és a rajzolóknak. Hiteles rajzokat kellett készíteni a mikroszkopikus méretű bogaraktól kezdve a termetes háziállatokig.
Dr. Balogh János ökológus professzor ezt írta: „Ma az illusztrátornak egyszerre kell művésznek és tudósnak lennie. Ebben az értelemben az illusztráló művész és a biológus alkotótársak. Gyakran együtt kell vívódniuk, hogy a közös szellemi erőfeszítés során az alkotás, a művészi illusztráció megszülethessen.”
Mesteri illusztrációk a tudomány szolgálatában
1974-ben a Művészeti Alap grafikus művésszé sorolta. Sorra jöttek kiállításai, a szakmai rajzok mellett a néprajzi illusztrációi arattak nagy sikert.
Barátnője késztetésére a festészet felé fordult. A Képcsarnok megrendelésére készített képeit évtizedeken át mutatták be a vállalat londoni, birminghami, frankfurti kiállításain.
A nyolcvanas évek elején a Vízivárosi Galériában működő Bagatell Művészeti Csoport tagjai közé hívta. Következő kiállításán Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója megnyitó beszédében méltatta festőművészi kvalitásait.
A szakma által is elismert festőművészként az országot járva születtek meg képei a még élő és romos tanyákról, a ma már ismeretlen szerszámokról, ritkán látott állatokról, madarakról, az óriás fákról, a szeretetre vágyó emberekről. Megörökítette a múlandót, az Alföld tengersík vidékét, a túristvándi vízimalmot, az erdélyi tájakat.
„Megörökíteni a múlandót”
A természetet féltő és szerető művész munkája során megértette a fák szavát; társakká lettek. A szarvasi, „Társaink a fák” című kiállításának megnyitóján Losonczi Miklós a következőket mondta:
„Kerekes Anna kinyitja szemünket, szívünket a csodálkozásra. Abban a természetes és közvetlen örömben részesít, hogy felfedezzük: a világ, az idő és a tér minden pontján gyönyörű, s rajtunk áll, hogy emelkedjünk az egyetemes szépség érintésétől. Erdőket, madarakat ábrázoló rajzokkal – erkölcsi tartalmú esztétikummal – döbbent rá mindannyiunkat, hogy az elmúlás is élet, hiszen átváltozás.”
Külföldi utakon, Erdélytől Moldváig, a Magas-Tátrán át Lengyelországig, Hamburgon át Helgolandig, Jugoszláviáig, Locarnóig gyűjtötte az élményeket folyamatosan szaporodó képeihez, amelyeket egyre több kiállításon tárt a nagyközönség elé.
Itthon többek között Szentendrén, Békésen, Szigethalmon, Tiszaújvárosban és más városokban, külhonban Bécs, majd Németország után kiállítás-sorozattal Kanadában jelent meg. 1992-ben Ludwigsburgban, 1999. március 15-én Bonnban, a Magyar Nagykövetségen, és már az új évezredben Ausztráliában mutatták be képeit.
Kőszegi János, a Patak Galéria tulajdonosa a madarakról készült festményeiről kiállításokat rendezett és szervezett a szigetszentmiklósi Sárga Háztól egészen Gyergyóig. Szemadám Györgytől, biztatásaésa Murai Róbertt elismerésenyomán az Altamira Képzőművészeti Egyesület tagjává vált.
Életút – „Fogadalmam teljesítettem”
Művészeti munkája mellett igazi közéleti emberként alapító tagja a Dunaharaszti Művészeti Egyesületnek. A város felkérésére az ezredfordulón zászlóanyaként vett részt a millenniumi lobogó átadásán. Szintén a millennium alkalmából megbízást kapott egy naptár festményeinek elkészítésére. A naptár eredeti képei a Városháza helyiségeit díszítik.
Az evangélikus egyház dunaharaszti gyülekezetének élete végéig aktív tagja volt, évtizedekig presbiterként szolgált, részt vett a templom és a parókia építésében. „Gyermekként belenevelődtünk az egyház életébe, felnőttként magam is segítettem az istenkeresők útját egyengetni.” – vallott hitéletéről.
A Pro Urbe-díj átvételekor 2010-ben – A kilencvenedik születésnapon
2010-ben Dunaharaszti Város Önkormányzata Pro Urbe Dunaharaszti-díjjal ismerte el művészeti munkásságát és lokálpatriotizmusát.
Kerekes Anna emberi, hitbéli, társadalmi és művészeti életműve befejezett és beteljesített, mellyel városunk hírét növelte, munkásságát pedig követendő példaként hagyta örökbe az utókorra. Életműve a dunaharaszti értéktár része.
Az utolsó vázlat …
Gáll Sándor