Az 1600-as években a Magyar Királyság területén nagy hatása volt a reformációnak, sokan tértek át a református vagy evangélikus vallásra. A század második felében egyre erősebb lett az ellenreformáció hatása. A Wesselényi-összeesküvés leleplezése után az 1670-es években a Habsburg-udvar kemény megtorlásba kezdett, mely már sok esetben a protestáns lelkészeket is sújtotta.
1673-ban rendkívüli bíróságot (vésztörvényszéket) állítottak fel Pozsonyban. Több száz protestáns prédikátort és tanítót idéztek be felségárulás és lázítás vádjával. A vádlottaknak három lehetőségük volt: ajánlottak: elhagyják az országot, megválnak egyházi hivatásuktól vagy áttérnek katolikus hitre. Bármelyiket is választják, szabadon távozhatnak és mentesülnek a halálbüntetés alól.
A több mint 300 lelkészből sokan nem vállalták hitük feladását vagy a száműzetést, őket halálra ítélték, de mivel nagy nemzetközi felháborodást váltott volna ki a tömeges kivégzés, bebörtönözték őket. A legálhatatosabb 42 prédikátort gályarabságra ítélték. 1675-ben gyalog hajtották Nápolyba, ahol spanyol gályákon kényszermunkára fogták őket, illetve csak 32 foglyot, mert a többiek meghaltak út közben. A rabok súlyos fizikai megpróbáltatások, éhezés és betegségek között éltek. Többen belehaltak a megpróbáltatásokba.
A gályarab prédikátorok sorsa komoly nemzetközi visszhangot keltett. A holland protestáns állam kifizette a váltságdíjat majd a híres tengernagy, Michiel de Ruyter 1676 februárjában a még életben lévő 26 prédikátort kiszabadította. „Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam” – ezek voltak a holland tengernagy elhíresült szavai.
A gályarabok tiszteletére egy gazdag debreceni özvegyasszony kezdeményezésére 1895-ben emlékművet állították fel. Az emlékművet 1991. augusztus 18-án, magyarországi látogatás során a II. János Pál pápa is megkoszorúzta.
A gályarabok kiszabadításának 350. évfordulója alkalmából rendeztek konferenciát február 11-én Debrecenben, amely a történelmi emlékezet, a hitbeli helytállás és a felekezetek közötti párbeszéd kérdéseit állítja a középpontba. Az évforduló kapcsán Pusztai Gábor egyetemi docensnek és Baráth Béla Leventének, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorának gondolatai a Magyar Református Egyház honlapján
itt olvashatók >>>
