Egy rendezvény után beszélgettem baptista barátaimmal, ahol említésre került a szívpárnakészítés. Mivel ez eddig ismeretlen volt számomra, röviden elmondták a lényeget, és meghívtak az egyik szívpárna varró eseményükre.
Egy szombati napon, kora délután érkeztem meg a baptista imaházba. Az udvari fedett teraszon már vidám munka folyt. Mint mindig, most is szeretettel fogadtak, és Tisza Attila lelkésztől – aki most az igehirdetés, az irodalom, vagy a zene művelése helyett a tökéletes alakú szívpárna gyártásával szorgoskodott – hamar megkaptam az üres párnahuzatot, hogy gyakorlati ismereteimet is gazdagíthassam párnaügyben
Először azonban megtudtam, hogy az első szívpárnát 2001-ben az Egyesült Államokban készítették egy mellműtéten átesett betegnek a hozzátartozói. A hónalj alá helyezett párna sokat segített a műtéti gyógyulást követő fájdalmak enyhítésében, így egyre több helyen alkalmazták.
Magyarországon 2010-ben készült az első darab egy foltvarró közösségben. 2012-ben a baptista egyházban is megkezdődött a szívpárnák készítése, amibe 2021-ben a dunaharaszti közösség is bekapcsolódott. A kezdeti évben 350 darab készült el, 2022 októberében pedig már az ezredik szívpárnát adták át a betegeknek. 2024. év végére elkészült az ötezredik, amivel a közösség ötezer beteg szenvedésének enyhítéséhez járult hozzá. Tisza Attila lelkipásztor akkor a bibliai példával, az öt árpakenyér és a két hal által jóllakatott ötezer fős sokaság történetéhez hasonlította az elért eredményt; apró anyagokkal, Jézus áldásával és a hit erejének segítségével az ő adományuk is már ötezer rászorulót segített a gyógyulásban.
Fontos elmondani, hogy ez a szolgálat nem működne az élő hit nélkül: a párnakészítés mellett a gyülekezet tagjai folyamatos imahátteret biztosítanak, és a párnák mellé csomagolt kísérőlapon bátorító gondolatokkal és igeverssel igyekeznek lelki támogatást is nyújtani a gyógyulóknak.
Jelenleg is a gyülekezet tagjai havi rendszerességgel tartott közösségi alkalmakon készítik a további párnákat, melyeket több kórházba is szállítanak, mint az Országos Onkológiai Intézet a SOTE Sebészeti Klinikája, a Szent István és Szent János kórház, vagy a Duna Medical Center. A hasznosságról a kórházak visszajelzései, illetve a betegek köszönetnyilvánításai tanúskodnak, hiszen a baptista közösség anyagi támogatása azt is lehetővé teszi, hogy a párnákat díjmentesen kapják meg a betegek.
De amíg ideáig eljutunk, azt szervezett munka előzi meg.
A munkafolyamatokat manufaktúra-szerűen osztják el, így azoknak tapasztalt, gyakorlott gazdái vannak. Természetesen vannak, akik több részfeladatban is közreműködnek. Vannak „egy-két személyes” feladatok, mint a mosás, vasalás, szabás, és van a kalákában végzett munka, mint a tömés, csomagolás.
Ezek szerint a gondosan kiválasztott és megvásárolt pamutszövet először mosásba kerül, majd ezután kivasalják. Az így előkészített anyagokat egymásra fektetve kiterítik, sablonnal felrajzolják, majd kiszabják a párnákat. Ezt követi a varrás és a cakkozás, a levarrott anyag bevagdalása, hogy jobban felvegye a szív alakot. A megvarrt, kifordított párnahuzatot színére fordítják, ami ezzel készen áll a tömésre.
A megfelelő tisztaságú tömőanyagot ekkorra már beszerezték. Itt külön mestere van a tömőanyag mérlegen való pontos kimérésének és adagolásának: ez biztosítja az egyformára tömött, azonos minőségű és formájú párnákat. A végső folyamat a már említett párnatömés, amit vidám közösségben végeznek a gyülekezet tagjai.
Itt kerültem magam is a történetbe. Látogatásomkor megmutatták, hogy milyen fogásokkal lehet elérni a tömöttséget. A felhasználásra kerülő tömőanyag grammra pontosan adagoltan sorakozott a színes huzatok mellett. A tömés utáni esztétikai végeredmény már az önkéntes párnakészítő hozzáadott értéke – természetesen szigorú elvárások mellett. Ezután következik a kis tömőnyílás bevarrása, ami gyakorlatilag a annak nyomtalan eltűntetését jelenti.
A rövid útmutatás után készre tömtem életem első szívpárnáját, amit a jelenlévő önkéntes párnakészítők rögtön le is zsűriztek és megfelelőnek találtak. Bizakodom, hogy ez nem csak a vendéggel szembeni udvariasság volt. Mindenesetre, hogy ne rontsak a gyorsan megszerzett dicsőségen, a tömőnyílást utólag észrevehetetlené tevő bevarrását gyorsan továbbadtam szakavatott női kezekbe.
Végül az „én szívpárnámat” is tasakba csomagolták a mellé járó kísérőlappal együtt. Így a sikerélmény mellett az a jóleső érzés járt át, hogy ha csak egy hajszállal ugyan, de legalább egyvalakinek én is hozzájárulhatok a gyógyulásához.
Tisza Attila elmondta, ebben a szállítmányban készül el a gyülekezet által gyártott nyolcezredik szívpárna. Hogy melyik az, azt nem tudják megmondani, mert a párnákat nem sorszámozzák. Elgondolkodtam, hogy milyen jó ez így; kicsit mindenki magáénak tudhatja a nyolcezrediket. Talán még egy idetévedt érdeklődő is.
2026. június
