Ha nyár, akkor Balaton. Gyermekkorom óta megdobban a szívem, ha balatoni utazás előtt állunk. Távoli országok tengerpartja nem csábít annyira, mint a magyar tenger s annak is az északi partja. A Balaton-felvidék a „világ legszebb vidéke”, ahogy Eötvös Károly írta. Nincs író, filmrendező, aki szemléletesebben, színesebben lelkesítőbben ábrázolta volna a Balaton vidékét. Aki olvasta a Balatoni utazást, és utána bebarangolja a vidéket, még napjainkban is érzi azt a harmóniát, azt a káprázatot, amit a szerző átélt, és amit talán csak Egri József tudott kecskelábú kis lócáján ülve megfesteni.
A táj különlegességét a természeti szépségeken túl egy nehezen leírható érzés jelenti. A hegyek felett átvilágít a tó párájának csillogó fénye, a völgyekben szinte összefolyik az idő, a kultúra, a művészet. A hegyek között megbújó történelem, Pannóniának, dicsőséges évszázadainknak, ezeréves kereszténységünknek megannyi nyoma, emléke teszi titokzatossá a tájat, izgalmassá az utazást.
„Mikor Meszes-Györök irányába értünk, ahol az út északra fordul: a nap már nyugodni készült. Sugarait még teljes erővel ontá az előttünk elterülő tájra, de a sugarak már sárgulni és piroslani kezdtek. S a pirosló sugarak fényénél felnyílt előttem egy tájkép, amelyhez hasonlót még lángész nem alkotott. De nem is álmodott.
A szigligeti öböl mosolyog előttem. Legnagyobb öble a Balatonnak. Badacsony félszigetként dől rá a Balatonra. Napkelet felé, ahol megálltam a meszes-györöki fokon, egy helyütt Badacsony zárja el a messzelátást. Bal felől nyúlik be a szigligeti öböl messze mélyen, fél méföldnyi távolságra.
Az öbölre völgy nyílik. A Lesence és Tapolca patakok völgye. Amaz az öböl közepén, emez Szigliget mellett ömleszti malomhajtó, dalteremtő vizeit a Balatonba. Mögöttem egy fekete hegylánc, föl egyenesen észak felé, Sümeg felé, az uzsai völgy felé. Ez a Feketehegy és Sárkányerdő. Oldala tele falvakkal, a falvak közt csárdák, puszták, tanyaépületek, malmok fehérlenek. E hegylánc a Lesence-völgy és szigligeti öböl napnyugati oldala. Fönt északon a Haláp hegye zárja el a látást. A föld alatti örök tüzek alkották meg ezt a hegyet is. E hegy is kúp, mint testvérei, mintha ez is egyedül állana a síkon. De csúcsa egyenesre van lemetszve, mintha isten keze ollóval nyeste volna egyenesre. Több testvére nincs ezen a vidéken. Egyetlen ikertestvére messze szakadt tőle, a Kemenesaljára. Ez a Ság hegye, de ide most nem látszik.
A Lesence-völgynek és szigligeti öbölnek nyugati oldala leírhatatlan. Száz költőnek száz dala se tudja szépségeit elszámlálni. Hacsak festő és szobrász nem jön segítségére. És még az se elég. Lélek kell ide, mely érezni tud és rajongani, s minden ízében magyar.”
Így varázsolta el az előtte elterülő táj – a tanúhegyek – a kiváló ügyvéd-publicistát a XIX. század végén.
Mik is tehát a tanúhegyek? A Balaton-felvidék legszebb és legértékesebb természeti szépségei, amelyek nemcsak a letűnt időkről tanúskodnak, de őrzik a földtörténet ősrégi titkait is, amikor az ország nagy részét még sósvíz, a Pannon-tenger borította. A tanúhegyek nem láncolatok, hanem egymagukban álló, úgynevezett szigethegyek, amelyek kiemelkedtek az egykori Pannon-beltengerből. Az évmilliókkal ezelőtt itt zajló heves vulkáni tevékenység hozta létre őket, a Badacsonyt, a Szent György-hegyet, a Csobáncot, a Gulácsot, a Tóti-hegyet és a Halápot, melyeket a feltörő, majd megszilárduló láva páncélként fedte be és védte meg a szél és a jég pusztításától. Így a mai napig állnak, azaz tanúskodnak az eredeti felszín magasságáról. A hegyek lankáin elterülő, szétmorzsolódott vulkáni törmelék ma kiváló talajt biztosít a szőlőtermeléshez. Ez az egyik titka a híres Badacsonyi szürkebarátnak és az olaszrizlingnek.
A 437 méteres hegy számos nevezetességet rejt. Az egyik leghíresebb geológiai képződménye a Rózsakő. A Kisfaludy-ház felett fekvő lapos bazalttömbön szívesen üldögélt gyönyörködve s Balaton szépségében Kisfaludy Sándor feleségével, Szegedy Rózával, a kő névadójával. A legenda szerint a Rózsakő varázserejű: „Hogyha egy leány meg egy legény ráül a kőre, háttal a Balatonnak, egymás kezét fogva, még abban az évben egymáséi lesznek. De az is elég, ha a leány ül a kőre háttal a tónak, rágondol szerelmesére és felsóhajt. Akire gondol, annak a szíve érte fog dobogni.”
A hegy délnyugati oldalán 400 méter magasan áll a Ranolder kereszt, melyet névadója, a veszprémi püspök1857-ben állított. A kereszt nagyobb darabjait állítólag 40 bivaly vontatta fel a hegyre. Nevezetesek a „gyapjúzsákoknak” nevezett bazaltoszlopok is. Különlegesség a 640 fokos Bujdosók lépcsője, melynek pihenői a a kuruc kor nevezetes személyeiről, Mikes Kelemenről, Bercsényi Miklósról, Cinka Pannáról kapták nevüket. Felemelő látványt nyújtanak a Kő-kapu hatalmas bazalttornyai, és a körülötte elterülő kőtenger. A Klastrom-kút kiváló, télen-nyáron 4-5 fok hideg ivóvízével ma is várja a vándorokat. Itt lehetett az egykori Szent Imre kolostor, melynek romjait a 19. század közepén még látták, ma csak következtetni lehet helyére. A kolostor a Pálos rend tulajdonában volt. Az nem tudható, hogy ki alapította, de Pál Veszprémi püspök egyházmegyei összeírásából kiderül, hogy a Boldog Özséb által 1245-ben alapított egyetlen magyar szerzetesrend elmélkedő remete életmódot, imádságos életvitelt folytató, kétkezi munkával foglakozó szerzetesei 1263-ban már lakták a kolostort. Ezután sokáig nincs leírás a helyről. Egy 1313-ból fennmaradt adománylevél szerint Miklós almádi apát és konventjei előtt megjelent Gulácsi Lodomér két fia, Fábián és Bálint, s tollba mondták, hogy a Badacsony hegy oldalában elterülő és minden irányból Ládi István birtokai által határolt szőlőbirtokukat a badacsonyi Szent Imre remete egyháznak adományozzák maguk, elhunyt atyjuk és minden rokonuk lelki üdvéért. Mintegy kétszáz év múlva, 1520-ban már elhalkulni, megszűnni tűnik a zsoltározás, elmennek, elvándorolnak innen a pálos barátok. Gyöngyösi Gergely tartományfőnök, a pálosok rendtörténetének írója 1520 utáni években már lakatlannak találja a badacsonyi pálos kolostort, mely aztán lassan a pusztulásé lesz. 1851-ben Szeremley Miklós, aki a Balatonról készített albumot, még tudta, hogy itt Badacsonyban valamikor pálos rendház állt. Talált is álló, alacsony romfalakat.1888-ban Ádám Iván szintén a Szent Imre kolostornak a romjait kereste, de az ekkor már nem élt az itt lakók emlékezetében. A Klastromkút körüli szemlélődése alapján aztán mégis csak rábukkant a meglehetősen alacsony, begyepesedett, avarral betakart építészeti maradványra, amiről leírást is tudott készíteni. Ádám Iván nyomán Békefi Remig ciszterci szerzetes, zirci apát, egyetemi tanár 1907-ben szintén megtalálta a badacsonyi kolostor maradványait. Később – az 1930-as, 1940-es években – az intenzív kőbányászás átalakította a kolostor természeti környezetét. A tudósítások szerint meddőhányó csuszamlás eltemette, és nyom nélkül eltüntette az egykori romokat. Szerencsére Fehérvári Rudolf és Guzsik Tamás pálos kutatók nem adták fel, és az1970-es években megállapították, hogy a meddő omlás nem fedte el, és nem temette be teljesen az egykori Szent Imre kolostorromot, így 1977-ben Ádám Iván és Békefi Remig írásai nyomán a sikerült elkészíteniük a felmérési rajzot, és ki tudták szerkeszteni a kolostor egykori alaprajzát.
„Ott áll Szent György hegye. Néma méltósággal, fenséges nyugalommal. Ez is kúp. Ez is tűzhányó volt millió év előtt. Hatalmas vállain duzzadnak az izmok. Minden izomduzzadás óriási sziklagombolyag. Az egész hegy mégis kerek, valami csodálatos szerszámmal simára, gömbölyűre faragta az alkotás. Nem is hegy ez, hanem dombormű. Szent György hegyén kisded falvak. Valamennyinek idelátszik tornya, minden toronynak hozzám búg el esti harangszava. Harminchat falunak harangszavát hozza el hozzám a mély csöndben a lengedező keleti szellő. Áhítat, fohász, imádság lepi meg a lelket.”- meséli Eötvös Károly.
A Tapolcai-medence közepén fekvő 414 méteres hegy leghíresebb képződményei az északkeleti oldalon látható ún. „bazalt orgonasípok”, a mintegy 30 méter magas és egy-másfél méteres átmérőjű kihűlt lávaoszlopok. Itt is található friss forrásvíz az Oroszlánkútnál. A hegy nevezetes helye a Jégbarlang, régebbi nevén Sárkány-barlangnak is. A legenda szerint Sárkányölő Szent György ebben a barlangban végezte ki a sárkányt. A 32 méter hosszú, 10 méter mély üreg a hegy oldalán ledőlt egykori bazaltoszlopok törmelékei között keletkezett, és a legmelegebb nyári napokon is kifejezetten fagyos. Csak barlangászok tudják megközelíteni. A hegyen öt kápolna is hirdeti az itt élők keresztény gyökereit. Egyikük egy elhagyott remeteház. A fák között megbúvó, kísérteties, romos építményen bibliai utalás: Emmaus. Lakója 1949-től egy katolikus plébános, Ify Lajos volt. A keszthelyi születésű pap 23 évig volt Fonyódon. Szerényen élt és szorgalmasan dolgozott. Plébániát alapított, templomot és iskolát épített. Az ő nevéhez fűződik még négy egyházközség alakítása és öt kápolna építése. A háború idején menekülő zsidókat bújtatott, de a kommunizmusban sem rejtette véka alá véleményét. Rendjét, a premontreiket 1950-ben feloszlatták, az Állami Egyházügyi Hivatal mást nevezett ki fonyódi plébánosnak. Ify atya ekkor vonult ide, „önkéntes” száműzetésbe. Egy kápolnát és egy remetelakot hozott létre három szobával Egyikben órákat gyűjtött és készített, a másikban harmóniumgyűjteményét helyezte el, a harmadikban lakott. Naponta mutatott be szentmiseáldozatot. A kápolnába többször érkeztek zarándokok, ilyenkor egy nemzeti színű zászlót húzott fel, jelezve az engedélyt a belépésre. Állítólag Mécs László 1953-ban bebörtönzött, majd 1956-ban szabadult katolikus – szintén premontrei – papköltő is többször vendégeskedett, bujkált Ifynél. Az emmausi remete 1967-ben, 74 évesen hunyt el. A kápolna azóta pusztul, s válik az enyészetté.
„Szent György hegye elzárja előlem Csobánc várának és Hegyesd várának omladékait, de a harangok szavában s a nyugvó nap visszavert fényében én azokat is érzem.” (Eötvös K.)
A szeles és izgalmas hegy teteje csupasz, így gyönyörű a kilátás a Tapolcai-medencére és a Balatonra. Tiszta időben állítólag majdnem 100 km-re is el lehet látni innen.
A tetőn áll a XIII. században épült Csobánc vára, melyet Kinizsi Pál parancsára építették át erődítménnyé. 1541 után fontos végvár lett, leghíresebb kapitánya a botrányairól is híres bajvívó, Gyulaffy László volt. Soha nem tudták elfoglalni a törökök, később a kurucok is visszavertek egy ostromot. A Rákóczi szabadságharc leverése után ezt a várat is lerombolták.
„Romvár, kőhalmaz, roskadó falak, büszke múltnak szomorú emlékei, annyi dicsőségnek temetője, annyi nemzeti búnak hirdetője! […] Szilágyi Sándor a történetbúvár vizsga szemeivel fürkészte ki a vár alapvonalait. Itt volt a várúr lakása, amott a vendégek palotája, a várőrség tanyája, a lovak óla, az éléstárak, a kincstár, a kápolna, a barát lakása, a kapu s annak boltozata. Hát a hölgyek lakása? Hát Gyulaffy Rózsa napsugaras szűz hálószobája? Hát a nagy lovagterem, ahol annyi átok szállott törökre, németre, s annyi áldás szállott a mindig üldözött s a mindig elárult magyar nemzetre?”– írta Eötvös ottjártakor.
Említésre méltó még Gulács hegye, mely 393 méter, vulkanikus eredetű, és a Tapolcai-medence tanúhegyeihez hasonlóan ez is bazaltból áll. A hegy neve az ómagyar Gula névből származik. A hegyen már a római időkben is virágzó szőlőtermesztés folyt. Területén 1961-ig üzemelt a kőbánya, súlyos sebeket ejtve a hegy testén. Kirándulásra, túrázásra kevésbé alkalmas. Nemesgulács felől a hegykúp teljesen elvadult. Nincsenek pincék, pihenőhelyek sem, csak egy csalánnal, benőtt szinte járhatatlan út. A süvegcukor alakokhoz hasonlító hegyet, Keresztury Dezső a magyar Fudzsinak nevezte.
Képzeletbeli utazásunk a Badacsony mellett az Örsi-hegy keleti oldalára vezet. A Klastrom-völgy fölé emelkedő erdős dombon, Salföld határában áll az egykori pálos kolostor romja. Az Atyusz nemzetségből származó kőkúti Sal család alapította 1263 előtt. Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelték fel. Az 1400-as évek derekán I. Ulászló király és Erzsébet özvegy királyné hívei között kemény harcok dúltak a térségben, így több más kolostorral együtt a salföldi is elnéptelenedett. Később a pálosok visszatértek, de a török hadjárat hírére végleg elhagyták a kolostort. A hódoltság alatt folyó végvári harcok során a kolostor pusztulásnak indult, s vélhetően az 1554. novemberi Tihanyt és Csobáncot eredménytelenül ostromló török támadás áldozata lett. A romok régészeti feltárása 1959-ben kezdődött, majd 1967-től indultak a komolyabb feltárási és restaurálási munkálatok. 2004- és 2007 között zajlott felújítás megőrizte a kolostor romjait az utókornak.
Találhatunk-e jobb befejezést búcsúzóul, Eötvös Károly sorainál?
„Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor én ezt a tündérországot először megláttam. A györöki majornál még csak a Balaton ezüstös arca állt előttem. A majorbeli kutyák ránk estek, s duhajkodó ugatással ijesztgettek. Elkísértek majd egy dűlőföldnyire. Kőhajigálással ingereltem őket, hogy minél tovább kísérjenek. Sejtelmem se volt arról, minő szépségek tárulnak elém. Alig vettem észre az útnak északra hajlását. Egyszerre előrenézek, s egész végtelenségében előttem áll a csodálatos szépségek gyűjteménye.
Mi ez?
Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna. Valami önkénytelen kiáltás jött ajakamra. Azután néztem, néztem, mereven néztem. Lelkemet bámulás, gyönyör, ihlet, kimondhatatlan érzés ragadta el. Sohase álmodtam ilyen szépséget. Sohase láttam, sohase hallottam, sohase olvastam ehhez hasonló tüneményt.
Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete foltjai, zöld mezők, arany vetések, száz falu, ezer hegyi hajlék, csárdák, malmok, útszéli sorfák, patakok, csatornák, magas bércek, fehér házak, korhadt és mégis fényes várromok, Szentgyörgynek és Badacsonynak komoly fensége, s az a Balaton mintha rám nevetne, s az a nádas mintha nekem súgna-búgna, s a látásnak messze határán égnek, földnek, Bakonynak, Tihanynak, tengervíznek édes ölelkezése, bizalmas összehajlása, s mindez egymást kerülve, váltogatva, kergetve, egymással összejátszva s a hátam mögött nyugvó nap arany sugarával ragyogón fölékesítve: íme, ez a kép rohanta meg lelkemet. A jelennek minden élettünete, sok százados múltnak minden árnya, természetnek ősalkotásai, emberkéznek apró szép dolgai együtt, egymás mellett. Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek világnak?
Nincs!„
Gáll Sándor
Az idézetek Eötvös Károly
Balatoni utazás című művéből származnak.