Kovács Emőke:
Tömeges tiltakozás lett a temetéséből, halála előtt nem sokkal szinte elbúcsúzott a Balatontól
Az egyik legnagyobb 19. századi magyar írónk 225 esztendeje született. Szózatunk szerzője, Vörösmarty Mihály a Balatonhoz is kötődött, életútját tavi vonatkozások szempontjából mutatjuk be.
A kápolnásnyéki, elszegényedett családból származó Vörösmarty Mihály és nyolc testvére számára csak a tanulás jelenthetett kiemelkedést, ezért kezdte már hét esztendősen bentlakásos iskolában tanulmányait a később országos hírűvé váló romantikus alkotónk. A kápolnásnyéki evangélikus iskola után a székesfehérvári ciszterekhez, majd a pesti piaristákhoz került, kiváló oktatásban részesült. Azonban édesapja 1817-ben bekövetkezett halála miatt a család még nagyobb anyagi nehézségekbe jutott, ezért Vörösmarty elsősorban a pénzkereset miatt kezdte meg a tanítói munkát a neves Perczel családnál. Közben folytatta az intézményi tanulmányokat, filozófiát tanult, majd jogot végzett, de az önműveléssel és a versírással sem hagyott fel. Nehéz és ínséges életében a szerelem sem nyújtott megnyugvást: Perczel Adél (Etelka) iránt érzett reménytelen vágyódása teremtette meg szerelmi lírája alapját. A tanító évek után 1822-ben megkezdődött a görbői joggyakorlat és az ügyvédi vizsgára készülés időszaka. A magyar reformkor hajnalán, ezekben az években került kapcsolatba a nemesi vármegyék ellenállási mozgalmával.
Vörösmarty Mihály számára a tanulás jelentette a kiugrási lehetőséget
1825 nem csak a magyar reformkor kezdete, hanem Vörösmarty költői pályájának a valós indulása is, hiszen Zalán futása című műve meghozta számára az igazi elismertséget. Elhatározása, miszerint írói munkásságából fog élni, egyelőre nem következett be, de egyre nagyobb szerepet vállalt a magyar irodalom és közéletben. A Tudományos Gyűjtemény, a Koszorú szerkesztője lett, majd 1836-ban a Szózat megjelenésével örökre beírta magát a magyar köztudatba. Időközben magánélete is rendeződött, feleségül vette igen fiatal szerelmét, Csajághy Laurát. Művei az 1840-es évekre megfogyatkoztak, a forradalomban nem vett részt, de egyetértett a vívmányokkal. A világosi katasztrófa lélekben megrendítette, egészsége, lelkiállapota fokozatosan romlott. Ezen időszak nagy műve A vén cigány meghatározó költeménye lett. Vörösmarty az önkényuralom időszakában, 1855 novemberében hunyt el, temetése a magyar nemzet első nagyobb, tömeges tiltakozása lett a Habsburg uralom ellen.
Vörösmarty Mihály sok szállal kötődött a Balatonhoz
Vörösmarty az 1830-as években vált a Balaton, elsősorban Balatonfüred rendszeres látogatójává, ennek hatására írta meg a máig legismertebb tavi novellát, A füredi szívhalászatot (1837), melyben a szerelmi szál mellett szép tájleírást is olvashatunk:
Környéke olyan, mint egy derült arc, melynek nyílt, felhőtlen homlokát borág koszorúzza, s ez a Balaton, kettéosztva félszigete által a legtisztább szem, mely valaha egekbe tekintett. S nem itt van-e a boráról híres Badacson? Nem ide szögellik-e a romladék Szigliget s elhunyt nagy Festetics Keszthelye? S annyi megénekelt regényes várhegy a szomszédságba? S midőn ezek mellett még borvíz is buzog fel, mely enyhítő s kellemes, s azt oly nép fiai rajozzák körül, kiknek lángoló kebelök a hazáért ver; uraim! Egy ily környék akármi ország fiainak is érdekes lehet!
De már korábbi alkotásokat is jegyzett, hiszen 1830-as dátumozású A tihanyi visszhang című verse, amely a vidék nevezetességeiről tudósított és megidézte az addig csak regékben feltűnő echo történetét. Az 1830-as évek végétől már egyre több neves politikai, közéleti személy megfordult Füreden. 1838 júliusában Vörösmarty íróbarátjával, Bártfai Szabó Lászlóval érkezett meg Pestről Füredre, ezekről a napokról írótársa pontos feljegyzéseket készített. Vörösmarty még nem sokkal a halála előtt is visszatért a tóhoz: 1855 augusztusában Füreden időzött, az arácsi halásztanyán pedig ünnepélyes vacsorával fogadták. Utolsó útját és alakját Eötvös Károly örökítette meg Az utazás a Balaton körül című örökbecsű művében: „Középtermetű, nem kövér és nem sovány, bajusza és torzsolt szakálla szürkülni kezd, de még nem fehér. Keveset és csöndesen beszél szép tiszta hanggal. Lassan sétálgat társaival. Két szemöldöke közt mélyebb redő, s két szemöldöke tiszta, fényes szemekre vet árnyékot. Szép összhangzatos napbarnított piros arc. Rövid kézfején jó vaskos ujjak. Barna a ruhája. (…) Nyárson sült garda volt az étvágygerjesztő első étel, balatoni halászlé és rostélyon sütött süllő a halmenü ételek. Volt egyéb étel is, s úgy látszott, Vörösmartynak jó kedve és jó étvágya volt.”
Balatonfüred őrzi egykori neves látogatója, a Szózat szerzőjének emlékét: utcanévvel és a Panteonban emléktáblával idézi meg a magyar irodalom kiemelkedő képviselőjének alakját.
2025. december 02.