„Portálunk tisztelgés azon költőink, íróink előtt, akik részt vállaltak az 1956-os forradalom és szabadságharc szellemi előkészítésében, vagy akarva, akaratlanul szereplőivé váltak az akkori eseményeknek. De szeretnénk illusztrálni és dokumentálni azt is, hogy miképp él tovább forradalmunk szellemisége, öröksége napjaink irodalmában.” – ezekkel a szavakkalkezdődik az Írószövetség 2016-ban létrehozott ’56-os weboldala. Ehhez a tisztelgő szándékhoz csatlakozik magazinunk
Magyar Írók Szövetsége (a Magyar Írószövetség elődje) és a szervezet sok író-tagja igen fontos szerepet játszott az 1956-os forradalom kialakulása, eseményei és a szabadságharc céljainak és eszményeinek hiteles megőrzésében. Pillantsunk hát bele az íróközösség életébe, bátor szabadságküzdelmük történetébe.
A szövetség 1945-ben alakult, szovjet mintára. 1949-ben az állampárt utasítása alapján csak a feltétlen híve volt a párt-elkötelezettek maradhattak a szervezetben, a többiek sorsa az elhallgattatás lett. Ezek közé olyan írók tartoztak, mint Füst Milán, Hamvas Béla, Jékely Zoltán, Kassák Lajos, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes, Ottlik Géza, Pilinszky János, Szabó Lőrinc, Vas István és Weöres Sándor.
A hatalomhoz lojálissá vált írók 1953-tól – Nagy Imre miniszterelnöksége alatt – kezdtek szabadabban lélegzeni, 1955-től pedig már bátrabb kritikai hangot ütöttek meg. Ekkor alakult szövetség kiadója, a Magvető Könyvkiadó is. 1956 tavaszától pedig megjelentek olyan írók művei is, akik korábban tiltólistán voltak.
A fordulópont a szövetség szervezetében az 1956. szeptember 17-ei közgyűlésen köszöntött be. Az első alkalommal titkos szavazáson párton kívüli írókat is beválasztottak a vezetőségbe. Elnök ismét Veres Péter lett, társelnökei Háy Gyula és Tamási Áron, főtitkára pedig Erdei Sándor. A hatalom jelöltjei a szavazáson sorra elbuktak.
A 25 fős elnökségbe hat népi író került: Illyés Gyula, Tamási Áron, Németh László, Veres Péter, Szabó Lőrinc és Szabó Pál. Az eddig mellőzött írók közül beválasztották Kassák Lajost, Ignotus Pált és Tersánszky Józsi Jenőt. Mindez a Magyar Írók Szövetsége feloszlatásához vezetett a megtorlás időszakában.
A Szövetség tagjai és küldöttei közreműködtek a forradalom előkészítésében, aktívan jelen voltak a eseményeknél és kiálltak a forradalom mellett. Ott voltak a Petőfi Kör ülésein és október 23-i százezres tüntetésen. A Bem-szobornál Veres Péter olvasta fel a szövetség Nagy Imre visszatérését követelő határozatát.
Október 27-én számos író (Benjámin László, Déry Tibor, Háy Gyula, Illyés Gyula, Veres Péter és Zelk Zoltán is) memorandumban kérte Nagy Imrét, hogy hirdessen fegyverszünetet. A művészek, illetve Nagy Imre régi hívei hatására a miniszterelnök végül elismerte a forradalmat.
A szervezet akkori lapja, az Irodalmi Újság október 23-án röplapot bocsátott ki az írók kiáltványával, amely a magyar nemzet követeléseit fogalmazta meg. November 2-i, „forradalmi számában” a szövetség nyilatkozata köszönti a forradalmat, s elítél minden önbíráskodást – de ebben a számban olvasható először Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse is Déry Tibor, Füst Milán, Kassák Lajos, Németh László, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Tamási Lajos és mások forradalmat éltető írásai mellett. Szervezetünk Bajza utcai székháza az események egyik szellemi bázisa volt.
Az írókhoz kapcsolódik az adománygyűjtő ládák forgalmas főtereken való elhelyezése is, amelyekben az elesett hősök családjainak megsegítésére gyűjtöttek pénzt. Senkinek nem jutott eszébe, hogy kirabolja őket, így váltak ezek a ládák a forradalom tisztaságának szimbólumaivá.
A fegyveres ellenállás felszámolása után a Kádár-kormány hajtóvadászatot indított a szellemi vezetők, é az írók ellen, akik a december 28-ai taggyűlésükön a Tamási Áron által fogalmazott és ott elfogadott Gond és hitvallás című nyilatkozatban a végsőkig kitartottak: „Meg kell hát szereznünk a nemzeti függetlenséget; s a népi önkormányzat útján meg kell teremtenünk az egészséges társadalmat.”
Az újabb kommunista diktatúra azonban bosszút állt: feloszlatta a Magyar Írók Szövetségét, majd 1957 őszén az európai méretű tiltakozás mellett lefolytatott „kis íróper”, során bebörtönözte Varga Domokost, Tóbiás Áront, Fekete Gyulát és Molnár Zoltánt, a „nagy íróperben” Déry Tibort, Háy Gyulát, Zelk Zoltánt és Tardos Tibort. Sokan tilalmi listára kerültek, elvesztették állásukat, írásaikat, például Örkény Istvánét és Tamási Lajosét egyáltalán nem közölték.
Meg kell említeni még a 1956-ban szabadult, „váci füveskertiek” néven elhíresült fiatal költőket: Kárpáti Kamillt, Béri Gézát, Tóth Bálintot, Tollas Tibort, Szathmáry Györgyöt, Gérecz Attilát, aki november 7-én hősi halált halt a Klauzál térnél, ahol emléktábla őrzi emlékét (2006 óta a Magyar Írószövetség falán is).
A füveskertiekről magazinunkban olvashatnak ITT>>>
Szintén meg kell nevezni Kossuth-téri vérengzés szemtanúját Ágh Istvánt, és sebesültjét, Ferdinandy Györgyöt. Verseikért és helytállásukért bebörtönözték Buda Ferencet, Eörsi Istvánt, halálra ítélték – majd életfogytig tartó börtönre ítélték – Obersovszky Gyulát, aki 1963-ban szabadult. Páskándi Géza hat év kényszermunkát töltött a romániai Duna-deltában, Pomogáts Bélát internálták. Fiatalok voltak, szabadulásuk után több évre megfosztották őket az egyetemi tanulmányoktól és a tisztességes munkahelytől.
Emlékezzünk az ’56-os író-emigrációra is, akik csak a rendszerváltás után térhettek vissza hazájukba, mint a nyolcvan éves korában hazaköltöző a nyolcvan éves korában hazaköltöző Makkai Ádám. Az itthon maradtak közül Csoóri Sándor hosszú évekig nem szerepelhetett sem a rádióban, sem a televízióban. Nagy Lászlónak és Juhász Ferencnek 1965-ig nem jelenhetett meg új kötete…
„A Magyar Írószövetség 1956-tal vált azzá, ami. A reformok, majd később a forradalom és a demokrácia eszméi mellett való következetes kiállásával olyan tekintélyre tett szert, amely kitartott egészen a rendszerváltásig, s amely mindmáig kötelezi, feladatokat ró rá. De fordítva is igaz: a forradalom nem azzá vált volna, amivé, ha egyik meghatározó szellemi iránytűje nem az írók lettek volna, s általuk a Magyar Írószövetség. Ha fizikailag nem az írók robbantották is ki és vívták meg a szabadságharcot, de gondolataik, kritikáik és alkotásaik termékenyítően hatottak a diákságra, az értelmiségre, a munkásságra.” – áll a Magyar Írószövetség 56-os portálján. Méltán: nehéz időben kellett helytállniuk.
Az Írószövetség kiáltványa
1956. november 12.
KIÁLTVÁNY!
A magyar értelmiség az ország népéhez!
A magyar nép az elmúlt hetekben bennünket is magával ragadó szenvedéllyel és egységben nyilvánította ki akaratát. Amíg új, békés akaratnyilvánításra módot nem adnak neki, ehhez nekünk, íróknak, művészeknek, tudósoknak, értelmiségieknek, bármit hozzáfűzni, ezen alkudozni sem szándékunk, sem jogunk.
A nemzeti szabadságharc vívmányai alapján tehát a magyarság életének jövendő képét a következő főbb pontokban jelöljük meg:
- Magyarország minden idegen hatalomtól független, semleges ország legyen. Ennek feltétele: a szovjet csapatok hagyják el az országot.
- Magyarország társadalmi és gazdasági rendszere a demokratikus eszközökkel felépített szocializmus legyen a nemzeti sajátosságok figyelembevételével, érvényben tartva az 1945-ös földreformot és a gyárak, nagyüzemek, bányák, bankok társadalmi tulajdonba vételét.
- Magyarország vállalja az ENSZ-tagságával járó összes kötelezettségeit és él annak jogaival.
- A magyar állam minden polgárának biztosítva legyen az emberi szabadságjogok teljessége.
- Jelen történelmi helyzetünkben a csak pártérdekek szerint való gondolkodás nem szolgálja a szabadságharc legnagyobb kincsét, a nemzeti egységet. Az Írószövetség és az alábbi szervezetek éppen ezért a magyar munkássággal, parasztsággal és a forradalmi ifjúsággal vállalnak sorsközösséget. A közvetlen kibontakozás feladatait az ő demokratikusan megválasztott szerveikkel együttműködve kívánjuk munkálni.
- Rendkívüli helyzetünkben különös hangsúllyal kívánjuk felemelni szavunkat minden egyéni vagy hatósági terror vagy önkény, továbbá a múlt diktatórikus eszközeinek visszaállítása, visszacsempészése ellen. Kívánjuk, hogy a törvényes igazság érvényesüljön. A bűncselekményekkel terhelteket a bíróság előtt, nyílt tárgyaláson kell felelősségre vonni.
Magyar Tudományos Akadémia
Értelmiségi Forradalmi Bizottság
Magyar Színészek Szövetsége
Magyar Filmművészek Szövetsége
Magyar Rádió
Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége
Magyar Távirati Iroda